Vida János
Az még csak vitatható, hogy komoly vagy komolytalan dolog-e felnőtteknek szóló meséből gyermekmesét faragni – hiszen némely nagy regények is ekképp lettek népszerűvé, jóllehet eredeti teljes szövegük is századokat élt meg. Az viszont talán kétségtelen, hogy botorság egy meséből minden üdeséget, frissességet, érdekességet kiszűrni, s egy közepes reklámrajzfilm stílusában előadni a cselekmény száraz, szálkás gerincét.
Bizonnyal nehezebb egy klasszikus nagyregényt mozivászonra vinni, mint egy közkedvelt mesét megrajzfilmesíteni. Mégis, míg az előbbi – noha csak kivételes esetekben – olykor kimagaslóan sikerül, addig az utóbbi sajnos meghaladta Takahasi Sinja és munkatársai erejét. Kedvére tobzódhatott volna fantáziájuk a mesebeli kincsek, paloták megjelenítésében – de nem tobzódott. Még egy igazán szívbe zárható felejthetetlen főhősfigurát sem tudtak kitalálni, pedig – ha már annyira utánozzák az amerikai rajzfilmeket – akkor a felőlük nézve is „tengeren túliaknak” eme jó szokását sem ártott volna majmolniuk.
Mindezt szomorúan jelenti ki e sorok írója, mivel egyébként rokonszenvvel nyugtázza a japán rajzfilmeseknek a nemzetközileg ismert mesekincs – többek között az Ezeregyéjszaka – animációs feldolgozására irányuló törekvését, bár ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy ezekből a munkákból szándékosan száműznek mindenfajta sajátosan japán stílusjegyet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5832 |
