Faragó Zsuzsa
Van egy megrendítően bájos jelenete a filmnek: az egymás nyelvét nem beszélő fiú és lány egy társalgási könyv segítségével beszélgetnek. Ám bonyolult és kényes helyzetükhöz illő szavak nincsenek a tankönyvben. A mondatok merevek és suták tehát, de ott feszül alatta a szituáció minden képtelensége. Csakhogy ugyanez a jelenet a film alapjául szolgáló irodalmi műben groteszkebb, bájosabb és megrendítőbb volt.
Szabad-e számon kérni Naumov A part című filmjén Bondarev Part című regényét? Bizonyára nem. És nemcsak azért nem, mert egy majd ötszáz oldalas szöveget csak erősen rövidítve, tehát átalakítva lehet filmmé alakítani, de főleg azért nem, mert az epika epika, a film film. S aki a két műfaj eltérő törvényeivel nem számol, iskolás illusztrációt, mozgó képeskönyvet létrehozhat, de igazi mozit aligha.
Szabad-e számon kérni Naumovon (akinek ismerősen csengő nevével legutóbb 1981-ben találkozhattunk, a Teherán 43 monstre mozi főcímlistáján) Bondarev zaklatott, gyötrelmes és nem mindig hízelgő önarcképét, azt a sokadik, de oly szokatlan képet, amelyet a háborús nemzedékről, a II. világháború győztes szovjet katonáiról rajzolt? Megkockáztatom: szabad.
És nemcsak azért, mert Bondarev a forgatókönyv-írásban is részt vett, hanem azért is, mert amit a film elveszített, azt az is hiányolhatja-hiányolja, aki az alapművet nem ismeri.
Mert a „győztes” szovjet katona s a „legyőzött” német lány párnapos szerelmének története a világháború utolsó napjaiban – sajnos az ezerszer látott érzelmes, háborús filmek sablonjába fullad. Hiába a sok villódzó, egymásba folyó emlékkép, hiába a két főhős kissé bágyadt igyekezete. Mindaz, ami a regényben határozott és egyszeri volt, elmosódó és általános lett, mindaz, ami a kényes helyzetből eredő konfliktus, gyötrelem volt, ellágyult a filmben.
Általános a szovjet író és a nyugatnémet könyvkiadó világnézeti vitája, általánosan szép és minden testiséget nélkülöző a fiatalok szerelme, általánosan csúnya és ijesztő az éjszakai Hamburg „pornó-fertője”. Talán csak a főhősnő tizennyolcéves kori énjének tépett, szőke parókája tűnik ki ebből a nagy általánosságból, épp meglepő hiteltelenségével.
Így lett tehát Bondarev feszülten érdekes regényéből Naumovnál szép, de unalmas film. Olyan szép, mint egy képeskönyv, és olyan unalmas, mint egy nyelvkönyv.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5827 |
