Kapecz Zsuzsa
Példázatot megfilmesíteni nem hálás feladat, még akkor sem, ha érdekes és látványos a végeredmény. A közönség nem kedveli a tanmeséket, és különösen nehéz ébren tartani az érdeklődését, ha lassan hömpölygő történetet kap, melynek szereplőit egy tettenérhetően öncélú dramaturgia lökdösi egyik konfliktustól a másikig. A cseh ipar felvirágoztatásán fáradozó két pályakezdő mérnök figurája akár egy rossz, hamis, az ötvenes években írt forgatókönyvből maradhatott volna ránk, és az alkotócsapat olyan következetesen utasítja ki belőle a humort, mintha sose találkozott volna Hrabal és Paral hasonló környezetben játszódó műveivel, és a klasszikus cseh filmiskola darabjaival. A szigorú erőlködés a legtöbb jelenet művészi értékét lefokozza, ráadásul a nyomorgó főhős úgynevezett erkölcsi győzelmein ma már egy óvodás is mosolyog, a választásait igazolni kívánt axióma pedig elfogadhatatlan: tanítómestereink azt állítják, hogy a karriervágy és az egzisztenciális biztonságra törekvés minden esetben együtt jár az egyenes gerincek meghajlásával. A csigalassúsággal vánszorgó másfél órai jellemnevelésből csupán Vladimír Smutny operatőr képeinek szép, barnás-borongós tónusai és a fiatal főszereplő, Vladimír Dlouhy lelkes, a lehetetlent saját magával is elhitetni próbáló játéka jelent élményt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5806 |
