Kapecz Zsuzsa
Viszonylag kevés film készül az idősödő emberek nyugdíjaztatási és társkeresési gondjairól, ezért már az is méltánylandó, hogy Jaropolk Lapsin filmet rendezett róluk. A szépirodalmi alapanyagból kölcsönzött történet megállná a helyét a filmvásznon, a rendező azonban nem tisztázta magában, milyen műfajú és hangvételű filmet akar forgatni. Könnyed, helyenként a cseh iskola humorára emlékeztető kezdés után hosszan szépelegteti hőseit, majd a kellemes tempóban csordogáló melodráma hirtelen és zavaróan tragédiába torkollik. A különböző hangulati elemek sehogysem ötvöződnek, apró darabokból egyenetlenül összefércelt jelenetfüzér az eredmény. A színészek, különösen Ija Szavinna, derekasan küzdenek, hogy elmondják az elmondhatatlant. A dialógusokon tanítani lehetne, mit nem szabad leírni: kusza, öncélú monologizálások, képtelenül dogmatikus vagy direkt mondatok, irodalmi idézetek, közhelyes aforizmák. „Maga nem a mai valóságban, hanem valahol a peremén él” – hangzik el vádolóan az egyik jelenetben.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 49. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5773 |