Tóth Péter Pál
Apa és fia. Előbbi a 60-as évekből szabadult ide, a barikádemelő diáknemzedék karikatúrává pocakosodott, értetlen maradékaként; utóbbi a 80-as évek technokrata, nőies, ám talpraesett, a „mai tempót” értő és érző csemetéje. Az egyik világa a jazz, a képregény, a macskakő; a másiké a digitális számítógép, a videó, a break, a hamburger. Kettejük kapcsolatából akár jó szatíra vagy komédia is keveredhetne, ha mindez a társadalmi beágyazottság, tudati meghatározottság nem volna merő sallang, cifra külsőség az ócska árun.
A történetre egy szót sem érdemes vesztegetni, ezt kizárólag helyzetkomikumok taszigálják a végkifejlet felé. A szerzők szüntelenül társadalmi síkra próbálják terelni a párbeszédeket, miközben a látszat ellenére sincs épkézláb megjegyeznivalójuk sem a társadalomról, amelyben élnek, sem a világról. Viszont ha már egy maró szatírára vagy fergeteges vígjátékra kevés a kurázsi, míg mindig el lehet heherészni a szexen, a homoszexuálisokon, a valláson, vagy – szerencsésebb esetben – az idők változandóságán. Kaján célozgatások, apró malacságok, vihogó profanizmus és pöttöm gondolatkák a múló évekről.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 48-49. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5772 |
