Vida János
Amikor japán szamurájfilmet néz az ember, olykor az a benyomása támad, mintha egy végtelenül hosszú sorozat egyik darabját látná. Nem is egészen alaptalan ez az érzés, hiszen a különféle alkotói felfogásmódokon és ábrázolási eszközökön is átsugárzik a sok-sok előzmény. Nem csupán azért, mert a japán filmművészet legelső darabjaitól kezdve a mai tévésorozatokig temérdek mozgóképi műalkotás szól szamurájokról, s a történelmi tárgyú film önálló műfajjá kristályosodott a szigetország moziművészetében, hanem azért is, mert ez a műfaj még hosszabb előtörténetre tekint vissza; végső soron a kabukinak, a modern kor előtti Japán utolsó háromszáz éve legkedveltebb színházi műfajának egyik típusát tarthatjuk ősének, a történelmi témát feldolgozó játékot, amely a szamurájok tetteiről, a véres harcokról szól látványosan és szórakoztatóan, jellegzetes koreográfiával, sajátos színészi előadásmóddal. Nem véletlen, hogy kabuki-színháztermekben vetítettek először filmeket Japánban, s első filmalkotásaik néhány legjelesebbike is kabuki-drámák feldolgozása volt.
Az 1980-ban elhunyt Inagaki Hirosi elismert és kedvelt mestere volt a szamurájtörténetek megelevenítésének, olyanokat is mozivászonra vitt, amelyeket már előtte többen is feldolgoztak: nemzetközileg elismert műve például az 1962-ben készült Csusingura, jóllehet ezt a darabot már jónéhány más rendező is megfilmesítette, köztük maga Midzogucsi is, 1942-ben. Egyébként Inagaki munkássága is elképesztően terjedelmes, akárcsak Midzogucsié: csaknem száz játékfilmet rendezett. Társadalmi filmdrámái közül világsikert aratott – a velencei Arany Oroszlánt is elnyerte – A riksakuli, pontosabban annak 1958-ban készült változata, mert Inagaki már másfél évtizeddel korábban, 1943-ban is megrendezte egyszer. Az 1958-as változat – Inagakinak eddig egyetlen nálunk bemutatott műve – műfaji és témabeli különbözősége ellenére sok tekintetben rokona a most látott Szamuráj háborúnak. Mindkettő egy-egy jelentős író sikeres regényének adaptációja, mindkettőt Jamada Kadzuo fényképezte, mindkettőnek Mifune Tosiró játssza a főszerepét, és mindkettő egy sírig tartó, ám az áthághatatlan társadalmi korlátok miatt beteljesületlen szerelem története.
A XVI. század közepén játszódó Szamurájháború ugyanannak a Takeda Singennek a csatáit jeleníti meg roppant látványos felvételeken, hatalmas statisztériával, akinek további sorsáról Kuroszava Árnyéklovasa, szól, amely egy évtizeddel később készült ugyan, hozzánk mégis gyorsabban eljutott. Inagaki filmjének drámai konfliktusa nem a csatákban, hanem a Mifune Tosiró megformálta Jamamoto Kanszuke lelkében zajlik, mindamellett lehetséges, hogy sokak emlékezete inkább a szuperprodukcióra jellemző tömegjeleneteket őrzi meg. Mindegy: azokat is Mifune szervezte, producerként.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 47-48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5769 |
