Bársony Éva
A klisé ugyanaz. Indy, akárcsak a Frigyládában, itt is rögtön azzal kezdi, hogy életveszélybe kerül. Sokszorosan és abszolúte kivédhetetlenül. Gyilok, méregpohár, titokzatos távolkeleti geng, vérfagyasztó kegyetlenség. Lőnek is, de csak mellesleg. A pisztoly szégyenletesen banális dolog Spielberg fantasztikus meséjében. Majd menekülés, és most már biztosak lehetünk, hogy nincs menekülés. A repülőgép is a gengé. Száll, száll, neki egyenesen a vad hegyvidék vad sziklaormainak.
És így tovább.
Az „és így tovább” persze a Spielberg-klisében azt jelenti, hogy most kezdődik csak igazán a kaland. A fantasztikusan felpörgetett indítás ártatlan bemelegítés volt a még fantasztikusabb folytatáshoz. Ami ezek után Indyvel, meg a társul kapott szép, ifjú hölggyel és a talpraesett kisfiúval történik az istenének emberáldozatokkal kedveskedő, titokzatos vallási szekta fogságában, az már a gyerekszobák falai közül elszabadult mesebeli szörnyűségek világába tartozik, az Óperenciás Tengeren meg az Üveghegyen túl.
Spielberg önfeledten játszik. A hatásokat elképesztő profizmussal megtervezve és kiaknázva, gátlástalanul halmozza és fokozza a veszélyeket. Mintha azt akarná kipróbálni, mi van akkor, ha a tízpercenként bekövetkező sokkhatásokat ötpercesre időzíti, majd kétpercesre, egypercesre, egészen a permanens izgalomkeltés szakadatlan folyamatáig.
Spielberg elment a határig. Szellemvasútján a nézőt úgy röpíti végig, hogy a sebességtől elálljon a lélegzete, de azért mindvégig kajánul mulathasson is azon, hogy micsoda ötletes játékmester az, aki a mumusokat a kedvéért odarejtette a sötét zugokba.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 46-47. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5768 |
