Báron György
Különös néha a filmek sorsa. Sergio Leone első – 1964-es – westernjét, az Egy maréknyi dollárért címűt Olaszországban Bob Robertson, az NSZK-ban pedig Georg Shock neve alatt forgalmazták a mindig bölcs forgalmazók, akik egy pillanatig sem hittek abban, hogy egy olasz westernrendező neve tömegeket csal a mozikba. Csak a nagy siker hatására merték később kiírni a plakátokra Sergio Leone nevét. Azóta – mindenekelőtt a Volt egyszer egy Vadnyugatnak köszönhetően – a Leone-név márka lett a mozipiacon. Igaz, ha Kuroszava nevét írják ki, akkor sem tódulnak az emberek a mozikba. Pedig a nagy japán rendező 1961-ben már megfilmesítette az Egy maréknyi dollárért történetét, A testőr címen. Néhány hétig a budapesti Filmmúzeum is játszotta, csüggesztő érdektelenség mellett, s – az úgynevezett nagyközönség számára – sovány vigasz, hogy Nemes Nagy Ágnes szép esszét írt róla akkoriban a Filmvilágba. Talán ha Kuroszava remekét Leone nevével próbálják eladni, szétverik érte a kiskörúti pincemozit. Hiszen az édeskés-banális Sturges-féle A hét mesterlövészt is sokkal többen nézték meg, mint eredetijét: Kuroszava A hét szamuráját. Különös néha a filmek sorsa.
Az Egy maroknyi dollárért volt az egyik első „spagetti-western”, melynek sikere hosszú évekre szólóan divatot és műfajt teremtett. E műfaj kétségkívül legnagyobb – talán egyetlen jelentős – alkotója Sergio Leone, még akkor is, ha az ő filmjein is, akárcsak az egész irányzaton érződik valamifajta másodlagosság: filmjei nem a vadnyugati ethoszról, hanem az ezt megörökítő western-műfajról szólnak.
Leone az Egy maréknyi dollárértban még csak tanulja a műfajt. Méltánytalanság volna filmjét Kuroszava mesterművével összevetni. A testőr egyike e műfaj keserű és nyers remekléseinek. Leone sem nem hálátlan, sem nem ügyetlen tanítvány. Akárcsak az ősz japán mester, ő is bravúrosan használja ki a klausztrofóbiásán szűk játékteret: a kis vadnyugati falut, melyben egymással szemközt áll a két vetélkedő haramiacsalád háza. Sokat tanult továbbá Fordtól és Peckinpahtól: a jellegzetes western-helyzetek megkomponálásában, a feszültség késleltetésében, a ritmus lelassításában és hirtelen meglódításában mindenekelőtt. Leone tehát folyamatosan beszéli a western nemzetközi nyelvét, s ez nem kis dolog, hiszen csak a sznobok és tájékozatlanok hihetik, hogy ez könnyű nyelv. Azok, akik a Derrick-sorozatot rendre összetévesztik a Hitchcock-filmekkel, Piedonét pedig John Wayne-nel.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 46. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5767 |
