Kovács András Bálint
Gemütlich pesti kabarétréfák sorozatával indul az Egy bolond százat csinál című, egykor nagy sikert aratott Latabár Kálmán-komédia, mely 1942-ben készült, Martonffy Emil rendezésében. Ahogy azonban a cselekmény tovább bonyolódik, a szerepek, legalábbis Latabár Kálmán, az ál-oroszlánvadász gróf szerepe koinplikálódik. Egyre mulatságosabb helyzetek adódnak, és több lehetősége lesz Latabárnak komikai tehetségét csillogtatni, melynek apropója itt az, hogy egyszerre két szerepet kell alakítania: önmagát, mint svihák főpincért és úri hasonmását, az oroszlán vadász grófot, akihez megtévesztésig hasonlít.
A komikai alaphelyzet persze ősrégi, de felfigyelhetünk ennek kapcsán ezeknek a színészi helyzeteknek bizonyos konvenciójára. Arra ugyanis, hogy az alsóbb rétegekből származó linkóci hasonmás mindig életrevalóbban játssza el arisztokrata eredetijének szerepét, míg amaz rendszerint degenerált idióta. Érdemes összehasonlítani ezt a filmet a nálunk legutóbb bemutatott Bud Spencer – Terence Hill darabbal, a Nincsen kettő négy nélküllel, melynek alaphelyzete szinte szorul szóra megegyezik a Latabár-filmével, és ebben is megtalálható az a vonás, hogy az arisztokratát idiótaként ábrázolják, aki az élet bizonyos helyzeteit már nem tudja megoldani, de az életrevaló hasonmás, szerepét átvéve, megoldja helyette. (Ez esetben gróf hősünk összeboronálódik ellenkező nemű csodálójával.) Latabár ezt a képletet időnként megfejeli azzal, hogy ő, mint hasonmás eljátssza eredetijének idiotizmusát is, mely játékának legszórakoztatóbb pillanatait adja. A filmben láthatjuk ifjú charmeurként Benkő Gyulát is, és a kitűnő Mály Gerőt, aki méltó partnere Latabár komédiázásának.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 46. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5766 |
