Bikácsy Gergely
Történet egy Pobjeda hátsó ülésén – mondhatnánk Esterházy Péter Kis Magyar Pornográfiájának egyik fejezetcímével. Annál is inkább, inert Timár Péter első játékfilmje nemcsak szándékosan roncsoltnyelvű dialógusaival, hanem vállaltan ordenáré világával, a kelet-európai pornográfiát trágár politikai szatírjátékként értelmező ábrázolásmódjával is közel áll Esterházyhoz. Úgy is, hogy sokmindenben az ellenpontja.
DENT: 17.85pt">Pobjeda nemigen jár ma már magyar utakon. Még olyan istenháta-mögötti helyen, ahol az Egészséges erotika játszódik, egy téesz poros melléküzemágaként működő ládagyár táján sem. Ide a munkásnők biciklin érkeznek, s az igazgató is előbb motoron (vagy gyalog?) csak később nyugati autón. A Pobjeda az ötvenes évek hivatalos autójelképe volt. Emlékét még a ma olyannyira más szerepet játszó Trabant sem szoríthatta ki. (Érdekes tünet, hogy Esterházy fent említett könyvének mottója épp egy Trabant-prospektusból való.) Félmúlt és jelen, jelképes erejű autómárkák és a hozzájuk járó használati utasítások hajlamosak kicsit néha összekuszálódni – nem mindig követik szolgaian az időrendet.
DENT: 17.85pt">Pedig az időrend fontos dolog. Mikor is játszódik az Egészséges erotika? Az úgynevezett gazdasági reform, annak elakadása, majd legújabb és döntő kifejlődése óta minden, de főleg a gazdaságirányításból fakadó konfliktusok, a vezetők-vezetettek ellentéte rendkívül árnyaltnak, többszörösen szövevényesnek látszik. Jó (vagy rossz) szándékok, jó (vagy rossz) alapstruktúrának és jó (vagy rossz) végrehajtóknak a régebbihez képest rafinált küzdelme; mindenfajta, s éppen az utóbbi évekre jellemző csoport- és részérdekek fineszes harca bontakozik ki. Tímár szatíra-világa kevéssé tükrözi a magyar társadalom efféle változásait. Az ő hatalmasságai régivágású tökfejek, ők a videóval, a korszerűsödés külső eszközeivel sem tudnak megváltozni.
DENT: 17.85pt">Valaki azt mondhatná, akkor hát Timár Péter filmje a szatíra dühödt ágyúival idejétmúlt, erejüket vesztett figurákra, túlhaladott mechanizmusra lövöldöz. Egyetértek azzal, hogy a filmben megrajzolt figurák kiveszőben levő őstulkok, csupán azon gondolkodom, végleges kihalásukig éveket, évtizedet, vagy még több időt kell-e várnunk. S egyáltalán, miért kellene várnunk? S nem is annyira a buta, elmaradott, vagy kevésbé buta és haladottabb vezetőkről van szó, hanem egy irányítási metódusról, amely tökéletesen elavult, de megreformálása sokkal nehezebb, mint a leglelkesebb és felelős reformerek vélték. Másrészt – s játékfilmről lévén szó, talán ez a fontosabb – a rendező vállalt műfaja, a szatíra nemigen vállalkozhat a társadalmat felmérő tanulmányok árnyaltságára, regények, vagy más műfajú filmek valóban kötelező s jótékony árnyaltságára sem. Az Egészséges erotika legfőbb eszköze a karikatúrák elrajzoltsága. Ezzel viszont kiválóan él.
DENT: 17.85pt">Ha a művészi ábrázolásnak görcsösen követnie kellene, naprakészen figyelembe vennie a valóság változásait, a szatíra, a karikatúra percnyi életet élhetne csak, maradandóságra, tágabb horizontú tanulságokra nem számíthatna. Ilyen módon akár Gogol Revizora, sem kelthetne izgalmat, csak történészek, és a cári Oroszország ismerői körében. Az elsőfilmes Timár Gogol erejével nem vetekszik persze, de nyilvánvaló, hogy filmjének, mint minden érvényes kelet-európai szatírának a gogoli ábrázolásmód az ős-mintája.
DENT: 17.85pt">A Trabant hátsó üléséről nézve a filmbeli láda (ahogy ott mondják: lada-) gyárnak a munkásnői múlt századi elmaradottságban dolgoznak. A szatíra a legjobb dokumentumfilmek módján hányhat fittyet a távlatoknak, s ott ragadhat egy múlt században felejtett (az ötvenes években felejtkezett?) gyárudvaron. A szatíra hivatásszerűen torzít. A dokumentum látszólag éppen az ellentéte: annak meg a napi valóságot kell megmutatnia. Az Egészséges erotika hagyománytalan és eredeti módon próbálja meg a két nehezen összeférhető ábrázolásmódot egybeötvözni. A legmeglepőbb, hogy sikerrel teszi: lehet, hogy egy-egy ottfelejtett gyárudvaron még torz ez a napi valóság?
DENT: 17.85pt">Az istenhátamögötti, elmaradott és veszteséges kis ládagyárba kinevezett főtűzoltó ipari televízióláncot szerel fel. A legtűzveszélyesebb helynek a munkásnők öltözőjét és a zuhanyozót ítéli. Ettől kezdve nyereségessé válik a termelés: hogy nézhessék az „egyenes adást”, izgatott vállalkozók felvásárolják a ládákat. Igen ám, de a munkásnők észreveszik a rejtett kamerát, megszállják az üzemet, és egy olyan illetlen szót festenek a gyárkapura, mely nem tűri a nyomdafestéket, s melyre még csínytevő gyerekkorát visszaidézve az egyik ”fentről” jött vezető is félelemmel vegyes nosztalgiával gondol. „Utoljára ötvenhatban láttam ezt kiírva”.
DENT: 17.85pt">Ez a nagybetűs szó, mint egy másik csúnya kifejezés SZ-szel kezdődik, és én sem merem leírni. Egyébként is sok trágár káromkodás és eltorzított, egyszerre komikus és félelmetes szó elhangzik ebben a filmben. Gyakran artikulálatlanul beszélnek a panoptikumfigurák, a mondat egy része legtöbbször hiányzik, általában felböffen belőlük a szó. „Kotmányunk ünnepén...” – kezdi ünnepi beszédét a szónok. „Orgazmumus” – mondja máskor. A csörlőképesített tűzvédelmi őrvezető így érvel: „Ne bontsunk vitát”. A gyárigazgató minden alkalommal kefirt ráz ernyedetlen gyorsulással, egészen a boldogító tetőpontig, úgy kukkolja az ipari tévét. A két főfigura között egy alkalommal ez a dialógus bontakozik ki: „Mondd, Jánosom, párttag te? „Szimpatizáns.” „Van ajánlód? Kell lépni.”
DENT: 17.85pt">A dialógus akadozik, torz, görcsös, nem természetes. De nem természetes a film képi világa sem. Kamerába belelógó, belehajló, az optika miatt eltorzuló arcok, gyorsított és meg-megszakadó mozgások, visszafelé pörgő, rövid jelenettöredékek zökkentik ki a nézőt a megszokott valóságlátásból. A film minden technikai trükkje vagy nyelvi leleménye a trivialitást, az ordenáréságot erősíti. Ebben a világban a vulgaritás uralkodik. Kár volna feledni, hogy a trivialitásnak olykor igazi esztétikai értéke, utánozhatatlan varázsa lehet. A sok torz pofa és torz káromkodás után (ahol a köznapi szavak is pornografikusabbnak hatnak, mintha hagyományosan azok volnának) egyenesen üdítő és felszabadító a téeszelnököt játszó Haumann Péter kitörése a felcsapó tüzet megpillantván: „Bassza meg a veres seggű ördög!” Mert nemcsak SZ.....van, hamarosan TŰZ is támad. Hiába hivalkodott ismét csak Esterházy-stílusban az egyik vezető: mondván: ”Itt még nem vetett lobot hanyag csikk”, a lángok is lobognak, és ama trágár szó is ott virít levakarhatatlanul a gyár kerítésén.
DENT: 17.85pt">Mint minden jó szatíra, ez a film is keserű és komoly. Füstös álom a tűzről. S ha Timár Péter választott műfajának irodalomtörténeti modelljéről szóltunk, nyilvánvalóan illik megemlíteni, hogy közvetlen, filmi rokona Miloą Forman alkotása, a Tűz van, babám! Mindkét film a hatalom paternalista (atyáskodó) gyakorlását gúnyolja ki, századunk kelet-európai társadalom-modelljének ezt a nehezen leküzdhető fajtáját. Formánnál a tűzoltótestület bált és szépségversenyt rendez, közben kigyullad egy szomszédos ház. Timár filmjében ládavásárlás céljából kukkoltatják a lehetséges vevőket, majd, a Sz...... -ot letörendő, zseniális ötlettel „műtüzet gyújtanak”, ezt a műtüzet pedig „munkavédelmi benzinnel” próbálják eloltani. Mindkét film víziója pontos: tabuktól, elfojtásoktól terhes társadalmakban semmi nem azt jelenti, amit jelentenie kellene, tűz esetén a testület éppen tombolát rendez, tűz esetén a testület tévedésből benzinnel próbál oltani. Nem feltétlenül gyilkos rosszindulatból: csak hozzászoktak, hogy a szavak és a fogalmak rég nem fedik eredeti jelentésüket, s eredeti, természetes jelentésüket már el is feledték, végveszélyben sem jut eszükbe.
DENT: 17.85pt">Általában a színészi játéktól árnyaltságot várunk, gazdag jellemábrázolást. Gogoli típusú szatírához azonban a karikatúrát kell mindenféle árnyalás nélkül mélyíteni. A Szondi-teszt agyalágyult rémpofáinak kell megelevenedniük, röhögésünket kell szégyellnünk, előbb tüzesen, majd hideglelősen kell röhögnünk. Az Egészséges erotika színészei pontosan ily módon játszanak. Ahogy Rajhona Ádám a bugyileső tükröt fiókjába csúsztatja, ahogy melankolikus férfibánattal kefirért nyúl, vagy ahogy Koltai Róbert dürrögve-gúnárkodva belopakodik a gyárterembe; az a karikaturális emberábrázolás meglehetősen magas foka. Torz gesztusaik tragikomikusak, mint ahogy zagyva félmondataik, idétlen társalgásuk is az. Ezek a hatalmasságok gyűrt, kisebbrendűség-érzés, gyötörte, elfojtásoktól szenvedő hatalmasságok. Sejtik, hogy oly régóta szajkózott, értelmetlenné foszlott frázisaik már nem védik őket. Szégyellik magukat. Pedig, ha tudnák, hogy bugyit lesni a világ legtermészetesebb dolga, akkor nem kéne kefirért kapkodniuk a bezárt ajtó mögött, s akkor persze tűz is ritkábban támadna.
DENT: 17.85pt">Timár Péter mind a színészi játék felfogásában, színész-vezetésében, mind formai megoldásaival a magyar filmben hagyománytalan úton jár. Évekig trükkoperatőrként dolgozott; akkor szerzett szakmai tapasztalataival virtuózán bánik. Említett „trükkös” megoldásai mellett talán méginkább figyelemre méltó a film ritmusát meghatározó vágása. Kardos Sándor operatőri munkája most is váratlan meglepetésekkel gazdag, ötletes; a tartalomnak, a gondolatoknak megfelelő formai bravúrok révén.
DENT: 17.85pt">„Felkelt a mi napunk/István a mi urunk” – éneklik a filmbeli ünnepség résztvevői. De aztán a böfögés, csámcsogás, s az idétlenség roppant tengerében nemsokára egy kappan-hangú „Tűz van!” kiáltás teremt ijedelmet. Mert bármennyire „árnyalódott”, meg „rétegződött” is a valóság, azért ma is igaz – miként a film egyik szereplője éleselméjűen megjegyzi –, hogy „ahol tűzoltó van, ott hamarosan tűz is lesz”.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 06-07. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5755 |
