Upor László
Ősrégi mese, (részben) modern kellékekkel. A szépséges királylányt (Lyssát) esküvőjéről rabolják el a Szörny katonái, a Pusztítók, így aztán borzalmas rettegésben telnek napjai a Fekete Erődben, mígnem királyi vőlegénye (Colwyn) hosszú, viszontagságos út végén rátalál, és barátai segítségével kiszabadítja.
Egyik veszélyes kaland a másikat éri, minden akadály leküzdésével újabb nehézség tűnik fel, de egyúttal mindig adódik is egyetlen kivezető út. A „modern” izgalmakat pedig könnyedén prezentálja a rendező, Peter Yates, hisz jól megtanulta a leckét: a Csillagok háborúja után nem lehetséges tündérmese lézertrükkök és űrszörnyek nélkül (vagy sci-fi nem lehetséges lovagi kellékek nélkül?). Ezért hát a Fekete Erőd kacsalábon forgó kastély helyett egy orbitális sziklabarlang; a Szörny nem hétfejű sárkány, hanem gusztustalan galaktikus hódító; katonái pedig sugárfegyverrel felszerelt páncélos teremtmények, akikből féreg alakjában távozik a lélek, ha megsebesülnek. S a varázsfegyver – Colwyn győzelmének záloga – sem rozsdás csodakard (persze nem is fény-szablya), hanem csillagtőr (amolyan formatervezett távirányítós szuper-rugókés).
A Szörny azonban – természetesen – olyan hatalmas, hogy elpusztításához még a csillagtőr sem lenne elég a két ifjú szenvedélyes lángolása nélkül. Mert a Szörnyet – s ez akár a film tanulságának tekinthető – végül is szerelmük tüze emészti el (a szó legszorosabb értelmében), miután sebtében bevégzik a Pusztítás által oly barbárul megszakított esküvői szertartást. Azóta is boldogan élnek (ha meg nem haltak).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5746 |
