Vida János
Még csak néhány éves múltra tekinthet vissza a kínai filmgyártásnak az az ágazata, amely a tradicionális kínai harci művészeteket mutatja be a mozivásznon. Máris kitapintható azonban egy olyan törekvés, amellyel az alkotók közül sokan tudatosan meg akarják haladni a hongkongi előzményeket: a kalandfilm látványosságát és fordulatosságát nemes eszmék hirdetésével és a kulturális örökség népszerűsítésével igyekeznek ötvözni. Az ilyen mozi-darabok egy része kínai-hongkongi „koprodukcióban” készül. (Az adott esetben valóban idézőjelbe kívánkozik ez a szó, hiszen ma már Nyugaton is egyre gyakrabban egyszerűen kínainak nevezik ezeket a munkákat.)
A rendező, író, színész, énekes Hszü Hsziao-ming – avagy dél-kínai nyelvjárásban (mert így is írják): Cuj Sziu-ming – filmje minden bizonnyal a jelesebb darabok közé tartozik. Sivatagi lovasvágták, párviadalok és harci tömegjelenetek, viszontagságos menekülés, gyönyörű tájak és épületek, reménytelen szerelem, az igazság győzedelme – megvan itt minden, igazán gondos és mértéktartó adagolásban, törődve azzal, hogy a látvány és a cselekmény mindvégig lekösse a nézők figyelmét, mégpedig – s ez is erénye – azokét is, akik a hagyományos harcművészetek iránt érdeklődnek, sőt esetleg járatosak bennük, ugyanakkor azokét is, akik mindezt csak egy izgalmas történet járulékának tekintik. A főbb szerepeket alakító színészek – köztük a női főszereplő is – a hagyományos kínai harci művészetek elismert mesterei. A rendező számára – aki egyúttal a film harcművészeti rendezője is – érdekes módon éppen ez okozhatta azt a problémát, amely a film egyetlen, ám sajnos mindvégig zavaró hibájának forrása. Bizonyára a mozdulatok formai tökélyének hangsúlyozását célzó igyekezet következtében jónéhány jelenetben a kisebbségben lévő, ám kiváló hőst – a legrosszabb sémákat követve – ellenfelei valósággal körültáncolják, s még véletlenül sem támadnak rá egyszerre, „hagyják”, hogy sorra intézze el valamennyiüket.
A szép fényképezés lényeges vonzereje ennek a filmnek, mivel – s ez akárhány hasonló típusú és témájú munkához képest is igazi újdonság én értékes egzotikum – a külső felvételeket eredeti helyszíneken készítették: a Hönan tartományi Szung hegyen 1300-ban alapított buddhista Saolin templom környékén, a Hu-pej tartomány északnyugati részén emelkedő – taoista tradícióiról híres – Vutang hegy vidékén és a belső-mongóliai sivatagokban.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5731 |
