Farkas Ágnes
Elragadó az a mesterkéletlen egyszerűség, amely – esetünkben – a legkülönbözőbb stílusok és korszakok egyesítésével, mégis, látszólag zökkenő nélkül dolgoz föl egy ismert ötleten alapuló mesetörténetet.
Már a kezdet is bámulatos: gitárt pengető fiú érzelmes trubadúrdalt énekel egy lakótelepi monstrum emeletéről kihajló leánynak. Ám legyen! Lássuk, hogyan bontakozik ki zaklatott jelenünk ihletett, ritka pillanatában a mese, lépjünk be a megfellebbezhetetlen igazságok oázisába. A gyerekek érdekében fordulatos, látványban gazdag történetért szurkolunk, igazi meséért, melynek életismereten alapuló bölcsessége érvényes, máig ható. Sajnos azonban a meseszövés merev és erőltetett – legnagyobb hibája, hogy következetesen kerüli a humort –, a mondanivaló pedig nem meggyőző.
A rikító formai-tartalmi ellentétek a képzelet fölvillanyozására sem alkalmasak, sőt olykor kimondottan zavaróak; a romantikus mese társadalmi igazságai, értékminőségei és didaktikai célzatai szervetlenül kapcsolódnak a modern kerettörténethez. Ráadásul a mai, videóhoz szokott gyerekeket már nem lehet nyomasztó és sivár műtermi felvételekkel, silány díszletekkel-kellékekkel, valamint rosszul kiválasztott színészekkel elkápráztatni. De talán folytatni sem érdemes... a mozikedvelő gyerekek és méginkább a „tapasztalt” szülők nem is biztos, hogy új mesejáték-filmmel kísérleteznek. Inkább bevált módszerükhöz folyamodnak, például jegyet váltanak a Donald kacsára...
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5730 |
