Baló Júlia
Most csak egy mondaton múlt. Az egész. A világhírű, mélynövésű karmester csupán annyit kér titkárától és inas-szakácsától: tartsák rajta a szemüket. Rajta, azaz a nála jóval fiatalabb, magasabb, vonzóbb, értelmesebb, szerelmesebb feleségén. Attól tart, hogy esetleg baja esnék e tüneménynek. Ám a jóbarát-alkalmazottak buzgóságukban „bérszemet” vesznek: gyorsjárású, vaksi, de ugyancsak buzgó magándetektívet. Az meg gyűjtöget – téves információkat.
És ettől kezdve minden mindegy: hiába, hogy addig harmonikus, kiegyensúlyozott, „jó párkapcsolatot” élt a karmester és a tünemény. Érzelmi életükbe szinte lehetetlen egy harmadik betörése, hát még szexuális kapcsolatukba: a feleség vágyódó tekintete éget-perzsel valahányszor urára néz. Ennek ellenére: a téves információk téves képzet-rendszert szülnek a karmesterben. Vérbosszúról álmodik. Ez az álom a vásznon megelevenedik. Aztán annak megvalósítása is – ugyanolyan részletességgel. A bosszúálló férj gondosan feltupírozott haja összeborzolódik.
Istenem, milyen jókat lehetne kacagni a vígjátéki szituációkon – noha többnyire nem hatnak a meglepetés erejével. De: az alaphelyzet gellert ad a hangulatnak. Minden bizonnyal az asszonyka elmebeteg. Vagy perverz. Máskülönben aligha lennének házastársak...
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 53-54. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5729 |