Hegyi Gyula
Van egy lengyel kifejezés, przed wojna, mely sokkal többet jelent, mint szószerinti magyar fordításban a „háború előtt”. Többé-kevésbé a „boldog békeidőknek” felel meg – a lengyelek, akik az első világháború előtt egy három részre osztott, függetlenségét elvesztett hazában éltek, legfeljebb a második nagy háború előtti két évtizedre gondolhatnak vissza olyasfajta nosztalgiával, ahogy mi a Monarchia fél évszázadára. Zenés film is született már a húszas-harmincas évek tematikájára, hasonló című, érzelmes slágerrel körítve a retrót, s a korszak kisebb-nagyobb szélhámosságait egész sorozatnyi tévéfilm dolgozta fel, könnyed izgalmakkal párosítva a nosztalgiát. A polgári köztársaság, a „rzeczpospolita” húsz éve a történészek szerint válságról válságra bukdácsolt, de a nemzet emlékezetében (különösképpen az azt követő hitleri agresszióval és megszállással összehasonlítva) mégis egyfajta nemzeti idillként él. A lengyel filmeseknek pedig, hogy tárgyunknál maradjunk, az elmúlt évtizedben az egyik leghálásabb szórakoztató témájává vált. Szép asszonyok, a húszas-harmincas évek modern stílusában, ügyes szélhámosok, chicagói gengsztereket kedves bájjal utánozva, régi autók kiglancolva, s varsói épületek, még a pusztítás és újjáépítés előtti kor hangulatát idézve. Egyszerű recept, s felettébb hálás: a przed wojna atmoszférája megragadja a nézőt, s nem borzolja túlságosan a hivatal (és az egyház) idegeit sem.
A Vabank első része akkor indult el hódító útjára, amikor sokan különösen nagy szükségét látták a könnyed és mégis hazai hagyományokon nyugvó szórakoztatásnak: és megérdemelten aratott nagy sikert, mert mindenfajta kívánalmakon túl még nagyon jó mozi is volt. Most elérkezett hozzánk a folytatása is, melyben a jó öreg mackós és rossz öreg ellenfele újabb menetet vívnak egymással – maguk mellett mozgósítva az alvilág különböző táborait is. Az ötletek kissé fáradtabbnak hatnak, mint az első részben, kevesebb a tartalmi csillogás, több a magabiztosan bejáratott közhely: az alaphangulat mégsem kellemetlenebb, mint a kezdetnél, a Vabank I.-nél. A lengyel kommersz filmgyártás, mely a hasonló célú magyarországinál mindig is rangosabb és professzionistább volt, az elmúlt néhány évben még tovább erősödött. Minek a rovására? Azt egyelőre nem tudjuk: hogy magabiztosan működik, arról viszont ügyes reprodukciók egész sorából értesülhetünk.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5727 |
