Baló Júlia
Videó, televízió, és a többi „kényelmes” filmes szórakozás lehetősége folyamatosan csökkenti a mozik látogatottságát. Harcolnak a mozik, ahogy tudnak: mindent a közönségért! Jöjjenek vissza a nézők, a fiatalok pedig szeressék meg a filmszínházakat, váljanak rendszeres látogatókká. Megjelennek a vásznon a kommersz szirénjei. Elegáns és kevésbé elegáns formában. Megtörténik ilyenkor; kígyózó sorok igazolják a mozik műsorának „kitalálóit”.
Ritka az az eset, amikor nem a minden áron teltház az elsődleges szempont egy mozi programjának összeállításakor. Amikor a filmszínházak üzemvezetői némi önállóságot szerezve maguknak töprengeni kezdenek: miként lehet színvonalas, művészi értékű filmeket közönségük elé csempészni úgy, hogy előbb-utóbb a nézők igényeljék ezeket az alkotásokat. És csakis ezeket.
Budapesten öt mozi játszik művészfilmeket. Tudatosan. Ez a profiljuk. Mi szerint alakul a programjuk? Van-e állandó közönségük? Kik segítik törekvéseikben? Ezekkel a kérdésekkel kerestem fel e mozik üzemvezetőit. Csak a Kinizsi mozi vezetőjével nem tudtam beszélni: február óta dolgozik ott, nincs még „áttekintése”.
Fény Mozi
Vass Éva, 26 éves, üzemvezető:
– Világéletében arra vágyott, hogy mozi-üzemvezető legyen?
– Véletlenül csöppentem a mozi világéba. Egy ismerősömtől hallottam, hogy a FŐMO indít féléves üzemvezetői tanfolyamot. Felvettek. Először a Széchenyi mozit kaptam meg Pestújhelyen. Itt, Újpesten tavaly szeptember óta dolgozom. A helyettesem negyven éve a vállalat munkatársa, nagyon sokat segít nekem. Megtörtént, hogy este hétig beszélgettünk arról, hogyan volt korábban.
– Miért ehhez a mozihoz szerződött, miért nem például a szomszédos, kétszer ekkora Alkotmányhoz?
– Mert a Fény profilját izgalmasabbnak találtam. A művészfilmek vetítése nálunk hagyomány. 1980-ban itt alakult meg a Filmbarátok Köre, amelyből később az Újpesti Moziklub szerveződött.
– Gondolja, hogy a művészfilmek vonzzák a közönséget?
– Ebben a kerületben több mint százezren laknak. Meggyőződésem, hogy van igény a művészfilmek vetítésére is. A közeljövőben nyílik meg itt, a szomszédunkban a Szabadság mozi, amely a Toldi utánjátszó filmszínháza lesz.
– Nem tart az új mozi konkurenciájától?
– Nem, mert van törzsközönségünk. Klubprogramjaink pedig olyan látogatottak, hogy a város másik feléből utaznak ide.
– A 384 személyes mozi napi hat előadásának műsorterve hogyan alakul ki?
– Az Újpesti Moziklubnak a FŐMO műsorosztály-vezetője választja ki a filmeket, ugyanis korábban az egész klubhálózat programját ő állította össze.
– Tehát a mozi üzemvezetője ebben nem dönthet önállóan.
– Nem.
– Akkor, miben dönthet?
– A heti műsorban.
– Májusi terv: Aladdin és a csodalámpa, Jöjj és lásd, Szenvedély, Az elvarázsolt dollár, Szerelmi lázálom, Psyché I–II., Hüvelyk Matyi, Szexmisszió, Ratataplan, Hamupipőke, A part, A zsarnok szíve, Egy maréknyi dollárért, Képvadászok, Lombhullás...ezt hogy találta ki?
– Ismerem a közönséget, sejtem előre, mi megy.
– Van bemutatási kötelezettsége?
– Premiermozi a miénk, tehát az új filmek közül is kell választanom. Ám ha látom, hogy nem megy – lecserélem. Nehezebb a dolgom, mint a belvárosi mozik üzemvezetőinek.
– Miért?
– Ha érdekesebb filmet akarok bemutatni, nagyon meg kell válogatnom, melyik legyen az, hiszen főképp munkásokból tevődik össze a közönség.
– A felsoroltak közül melyiknek a fogadtatásától fél?
– Talán A part. Nem tudom, hogy megy majd. Aligha hiszem, hogy telt házat vonzana.
– S ha nem „megy”?
– Ha fél ház van, akkor már megy. A harminc százalék is jó ilyen esetben.
– És ha fél ház sincs?
– Műsorcserét lehet kérni.
– Kértek már?
– Nemigen. Eddig, amióta itt vagyok – nem.
– A mozi vezetőjének premizálása mitől függ?
– A magyar, a szovjet, az A-kategóriás filmek látogatottságától.
– Szeptembertől dolgozik ebben a moziban. Van önálló terve?
– Igen. A nagy lakótelepeken sok a kisgyerek, valamint az idős, nyugdíjas lakó. Nekik – az Alkotmány mozival együttműködve – külön programot próbálunk összeállítani. Hasonlóképpen a gyárak, üzemek dolgozóinak és az iskolásoknak.
– Az együttműködés azt jelenti, hogy az Alkotmány mozi szórakoztató, a Fény pedig művészfilmeket játszik majd?
– Többnyire igen.
– Kik segítik munkájában?
– A FŐMO műsorosztálya, ezenkívül jó a kapcsolatunk a tanács közművelődési osztályával, műsorunkat hirdeti a Pesti Műsor, a FŐMO, a Mozihét, a napilapok és az Ady Endre Művelődési Ház programfüzete. Az Alkotmány mozival kölcsönösen hirdetjük egymás műsorát.
– El tudja képzelni, hogy egy életen át ezzel foglalkozik?
– Úgy érzem, igen.
Néma Filmek Mozija
zongorakísérettel és magyarázó egyénekkel...
Paál Gyula, 46 éves, az Általános Művelődési Központ közművelődési igazgatóhelyettese:
– Az ELTE Bölcsészkarán végeztem népművelés–irodalom és művészettörténet szakon. Filmművészetet Nemeskürty Istvántól tanultam ugyanitt. Húsz éve dolgozom népművelőként, 1971 óta itt, a XXI. kerületben, Csepelen. Tanítok is: irodalmat a Textilipari Szakmunkásképző Intézetben. Az Általános Művelődési Központ másfél éve működik bölcsődével, óvodával, általános iskolával, sportcsarnokkal, könyvtárral, mozi- és színházteremmel. A közművelődési tevékenységet én vezetem három népművelő társam segítségével.
– Hogyan jutott eszébe, hogy Csepelen létrehozza a Néma Filmek Moziját? Úgy gondolta, az embereknek már csal” ez hiányzott?
– Nem az én ötletem volt. A televízió Stúdió’ 85 műsorában hallgattam Nemeskürty Istvánnal beszélgetést, amelyben ő vetette fel: kellene egy némafilmeket játszó mozi. Másnap felhívtam telefonon, majd meglátogattam őt és Veress Józsefet a Filmintézetben...
– Dől a közönség a Néma Filmek Mozijába?
– A terembe százötvenen ülhetnek be. Teltház még nem volt tavaly május óta – akkor nyitottuk meg ezt a mozit. 10 és 96 között van a látogatók száma.
– Mi az átlag?
– 20 néző. Ráfizetéses ez a vállalkozás.
– Akkor miért csinálják?
– Misszió. Az országban ez az egyetlen némafilm-mozi.
– Miért éppen a csepeli Általános Művelődési Központnak kell vállalnia ezt a küldetést?
– Mert érdekes, izgalmas. Ha valaki soha nem látott némafilmeket és erre vágyik – eljön hozzánk. Nem hittük, hogy a csepeliek tódulni fognak. Nem is a kerületnek, hanem a fővárosnak, sőt az egész országnak üzemeltetjük a Néma Filmek Moziját.
– Hogyan alakul a közönség?
– Ha amerikai vagy nyugat-európai filmet vetítünk, akkor sokan jönnek, máskor kevesebben – akárcsak a nagy moziknál.
– Vajon hatvan-hetven éves emberek látogatják-e az előadásokat, emlékeikre választ keresve, nosztalgiából?
– Nem, ők nem zarándokolnak ide. Az megtörtént viszont, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói jöttek el. Járt már itt német csoport, s a Kulturális Fórum vendégei közül is kíváncsiak voltak néhányan. Többnyire harminc év körüliek a nézők.
– Ki határozza meg a műsort? Azt mutatnak be, amit akarnak?
– Azt a filmet vetítjük, amit a Filmintézettől kapunk. Én nem ismerem a kópia-állományukat, így különleges kívánsággal sem élhetek. A műsort közvetlenül Horváth Györgytől, az intézet műsorosztály-vezetőjétől kapjuk. Több mint száz filmet vetítettünk eddig.
– Milyen a kópiák állapota? Megtörtént, hogy szakadtak, vagy kopottak voltak, esetleg hiányosak és emiatt botrány tört ki?
– Nem, soha. Jók a kópiák. A tekercsek is sorban érkeznek, mintha előre átnézné valaki a filmeket. Mindig élvezhetőek voltak, pedig még Lumière-t is játszottunk.
– Ki a zongorista és kik a „magyarázó egyének”?
– Csütörtökön, egy előadással működik ez a mozink. Nos, ekkor az iskolából egyik pedagógusunk zongorázik. Keménykalappal a fején, csokornyakkendővel és hózentrágerrel. A magyarázókat is mi hívjuk meg: Veress Józsefet, Karcsai Kulcsár Istvánt...
– És a közönség kíváncsi a magyarázatokra?
– Nem tudományos ismeretterjesztést kapnak, nem is kioktatást. Az előadó csupán a film egy-egy fontos részletére hívja fel a figyelmet.
– A „nagy mozijukban” hirdetik a Néma Filmek műsorát?-
– Igen, de nem jön onnan senki. Ok erre nem kíváncsiak.
– A FŐMO moziműsorába beleszólhat?
– Feltétlenül. Fölmértük a lakótelepet, tudjuk, kik laknak itt: három- vagy többgyermekes családok. Hatvan százalékban veszélyeztetett gyerekek. Korhatáros filmeket jobb, ha nem is játszunk. Szombat-vasárnap ugyanis az első két előadást gyerekek nézik, akiket – többnyire – elzavarnak otthonról, ki az utcára. Sajnos az iskolások szépirodalmat alig olvasnak. Ezért számukra iskolamozit szerveztünk, s vetítjük a kötelező olvasmányok filmes adaptációit. Elsősorban a fiataloknak állítjuk össze a mozi műsorát. A gyerekeket azért is emlegetem ennyit, mert belőlük lesz majd a jövő moziközönsége.
– A Néma Filmek Mozijához – egyáltalában – szervezik a közönséget?
– Nem foglalkozunk ezzel. Ennek ellenére még soha nem történt meg, hogy ne jött volna el valaki. Szerintem ez szép. És ha csak hét ember ül a nézőtéren – már akkor is megéri ezt csinálni!
Art Kino
– A Műcsarnok Kamaraterme
Szigeti Péter: 38 éves, „üzemvezető”, a Műcsarnok közművelődési előadója:
– A Népszínház utca 13-ban laktam, a Csokonai mozinál akkor, amikor 1 forint 70 fillérbe került egy mozijegy. Mindig is imádtam a mozit. Dolgoztam a FŐMO-nál, voltam üzemvezető Soroksáron, az Otthon moziban. Otthagytam, mert semmi önálló lehetőséget nem kaptam. Egyetemi évek következtek. 1982 óta dolgozom itt, a Műcsarnokban. 1985-ben az új vezetőséggel két hét alatt megszerveztük az Art Kino-t, amely múlt év őszétől működik. Van gépünk, gépészünk, 120 székünk, termünk.
– Jegyszedőjük?
– Akad. Én is szoktam jegyet szedni.
– Büfé?
– Nincs az egész Műcsarnokban.
– Az Art Kino műsora mi szerint alakul?
– Heti kétszer egy, néha négyszer egy alkalommal vetítünk. Az úgynevezett művészfilmeket, az Art Kino programban kedden, csütörtökön, pénteken. Rendszeresen bemutattunk – ameddig volt mit – BBS filmeket. Azokat is, amelyek engedélye csak egyedi vetítésre érvényes. A harmadik programsorozatot a TIT-tel közösen készítettük „Magyar film – magyar valóság” címmel. Előadók vezették be a vetítést, amelyet viták követtek. A tanítványok című filmnél például kétszázan voltak... A küldetésre 600 néző érkezett, így ezt többször vetítjük le. Annyiszor, ahányszor megtelik a terem. Az Elveszett illúziók, A kis Valentino, az Egy őrült éjszaka című filmek szerepelnek még ebben a programban. Az ötvenes és hatvanas évek magyar filmjeiből is rendeztünk válogatást: 2X2 néha öt, Mese a 12 találatról. Én és a nagyapám, Felfelé a lejtőn, Kár a benzinért, Életjel, Az arc-nélküli város, Éjszakára hajnal, Az élet hídja, Karambol, Fény a redőny mögött, Napfény a jégen stb. Megpróbáljuk előkeresni azokat a filmeket, amelyeket – úgy tűnik fel – a magyar filmtörténet nem jegyez. Pedig izgalmas látni, miként hatott akkor a hollywoodi modell pusztai metódussal és Moszfilm-hatással.
– Ki segíti tevékenységében?
– A FŐMO a felettes szervünk.
– És ki gáncsolja?
– Senki.
– Azt csinálja, amit akar?
– Teljesen szabad vagyok.
– Kié a bevétel?
– Körülbelül kétharmada a FŐMO-é, egyharmada a mienk. Nincs bevételi kötelezettség. Nyereségről szó sincs, hiszen megtörtént, hogy egy filmet csak 5-6-an néztek.
– Hogyan szervezik a közönséget?
– A FŐMO programja, az újságok moziműsora hirdeti az Art Kino-t. Bárki jöhet.
– Egyetemeken, középiskolákban nem hirdetnek?
– Kétezer szórólapot osztunk szét a városban. Én is szoktam vinni belőlük ide-oda.
– Jegyszedő, szórólapragasztó, programszervező, üzemvezető egy személyben. Mindegyik előadáson megjelenik?
– Majdnem mindegyiken. Elsősorban azért, mert a technika nem tökéletes. A teremőr néni, aki a jegyszedő is, ha picit süket – nem tudja megítélni, hogy hangos-e a film vagy halk.
– Úgy gondolja, érdemes volt létrehozni ezt a mozit?
– Az Art Kino filmtörténeti jelentőségű vállalkozás. Készültek a hatvanas években olyan alkotások, mint például a Csudapest, a Napfény a jégen, amelyek – túl a kor ideológiai, hatalmi viszonyain – a filmes világról, a technikáról, a rendezői módszerről is képet adnak. Az ilyen és ehhez hasonló filmeket módszeresen összegyűjtve levetíteném. Szeretnék csinálni egy „Magyar film szeminárium” programot. Találkozni azokkal az emberekkel, akiket szintén érdekel – szociológiai, film- és szervezet-szociológiai, filmesztétikai stb. szempontból – ez a törekvés. A magyar film története elevenedne meg fejlődésében, módszerében. Ötleteket, tanácsadókat, érdeklődőket várok. Próbálunk a Magyar Filmintézettel is kapcsolatot teremteni. Kisfilm-összeállítást is tervezünk. A 100+1 éves a magyar plakát című kiállításunkhoz a Pannónia Rajz- és Animációs Filmstúdióból összeszedtük Zalotai raktáros úrral 1954–70-ig a számottevő rajz-, báb-, és reklámfilmeket. Ezeket vetítjük három órás műsorban a kiállítás ideje alatt. Úgy érzem magam, mint a régész, aki kutat, s egyre jobbat talál.
Diadal Mozi
László Lajos: 36 éves, üzemvezető
– Zenész, hangmérnök, grafikus voltam. A film mindig izgatott. A 70-es évek végén a FŐMO pályázatára jelentkeztem. Érdekelt a mozi mechanizmusa, hogy mit tudok alakítani rajta, fejleszteni.
– Miért a Diadal mozit választotta?
– Mert ezt a környéket szeretem, s az I. kerületnek – ahol színház, múzeum, kiállítótermek vannak – ez az egyetlen mozija. Komoly igényeket kell kielégítenie a 125 férőhelyes mozival.
– Rendszeres filmtörténet (a TIT szervezésében), Balázs Béla Filmklub, Hétfőn este tv helyett, Hét film + filmhét (kortárs-, klasszikus filmművészet alkotásaiból válogatás, rendezői sorozat, nemzetiségi filmhetek), Éjszakai klubmozi (a Diadal mozi és a Filmarchívum klubja), szombat délelőtti Szabadidős Diák-klub... megannyi program a műsorrendi előadások mellett.
– Több célunk is van. Egyrészt az utóbbi évek művészfilmjeit műsoron tartjuk. Hasonlóképpen többéves, eltűnt, értékes filmeket. Tablót szeretnék készíteni a művészfilmekről, amelyek egy részének van érvényes játszási engedélye. A Filmarchívumtól is kapok rendszeresen filmeket. 1980 óta dolgozom itt. Ahhoz, hogy a mozi elképzeléseim szerint működjön, sok segítséget kapok. MOKÉP, Filmarchívum, BBS, TIT, az I. kerületi tanács művelődési osztálya, a Művelődési Ház, a könyvtár itt mellettünk és persze a FŐMO műsorosztálya – megannyi társ.
– Kicsi mozi – szerteágazó műsorral. Mi szerint állítja össze? Honnan tudja, milyen filmek vannak forgalomban, vagy raktárban? Vitákhoz, előadásokhoz honnan hív embereket?
– Állandóan járok vetítésre, keresgélek régi filmeket, a TIT ajánl kritikusokat, esztétákat.
– A Balázs Béla Filmklub műsorát például nem látom itt. Honnan tudható meg, hogy mit vetítenek?
– Nincs műsora. Azaz, csak annyit nyomtathatok, ahány bérlet van, mert a filmek többnyire nincsenek forgalmazásban.
– Mire veszik meg a nézők a bérletet?
– A TIT ad felvilágosítást. A Balázs Béla Filmklub egyébként az ötvenes évek óta működik Pintér István vezetésével. Többnyire idősebb emberek alkotják a közönségét, ők kerestek meg, hogy nálunk szeretnék tartani foglalkozásaikat. Nincs szükség külső propagandára, mert itt a moziban is mindenki megtudja, amire kíváncsi. Túlságosan is nagy az érdeklődés. Klub vetítéseinket többnyire telt házakkal tartjuk.
– A siker érinti a mozit is?
– Idén először kaptunk látogatói terv mellett bevételi tervet. Művészfilmekkel bevételt csinálni szinte lehetetlen.
– „Árukapcsolásra” nem gondolt?
– Nem, de tudom, hogy kommersz filmeket is kell játszani.
– Most, beszélgetésünk idején, mit vetítenek?
– Az Egy kirándulás képei című filmet.
– Beszédelegtek?
– Nem: tudták, mire jönnek. Fél ház van. Ez a közönség nemcsak végignézi a filmeket, de még a stáblistát is elolvassa.
– Honnan tudja, milyen az aznapi közönség?
– A háromnegyed részét ismerem. Megszólítanak, én is megszólítom őket, beszélgetek velük. A jegyet is sokszor én kezelem. Nézegetik a plakátot, kérdezgetnek. Van, akit lebeszélek, s van, akit rábeszélek jegyvásárlásra.
– Mit tesz, ha kong a mozi, ha csak hét ember ül a nézőtéren? Megtörtént már ilyesmi?
– Megtörtént: levetítjük a filmet.
– S az ellenkezője? Az is megesett már, hogy ötször annyian jelentkeztek egy filmre, mint ahány jegy volt?
– Igen. Például a Carmen esetében. Ezért, a hónap végére tervezett japán filmet másik időpontban, később vetítjük – helyette a Carment játsszuk egy hétig.
– A közönség hamar megszokta az új rendszert?
– Régen ez a mozi volt a „kis-piszkos”. Sok időbe telt, míg sikerült tudatosítani, hogy már nem az. A művészfilmek, a napi váltás ellenérzést szült.
– A napi műsorváltás szükségszerű?
– Nem. Az alapgondolatom az volt, hogy a Kinizsi mozi budai változatát megcsináljuk. Ám így kiesnénk a hetes játszásból. A Toldi mozi utánjátszó filmszínháza vagyunk – ez is egyik feladatunk. Tartjuk is a kapcsolatot a Toldival, hiszen egy malomban őriünk. Ha ott a film nézőszáma leesik 100-ra, akkor mi vesszük át.
– Végül is miért kell naponta más filmet vetíteni a Diadal moziban?
– Eredetileg azért, mert rendszeresen, konkrét tematika szerint összeállított sorozatokat tűztünk műsorra. Ma pedig úgy véljük, így rugalmasabbak maradhatunk a közönség igényének megfelelően. A Diadal mozinak jó a közönsége. Ismerem. A nézők is ismernek engem: megszólítanak a szomszédos üzletekben, a közértben. A gyerekek úgy hívnak: „mozis bácsi”.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 47-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5724 |
