Vida János
Van egy film műfaj, amellyel néhány japán rendező szívesen foglalkozik: ezek a munkák bűnügyi témájúak, tartalmukat tekintve azonban mindenkor elsősorban súlyos erkölcsi problémák vetődnek fel bennük.
Van e filmeknek egy olyan típusa, amelyben a főszereplő – olykor a bűnöző, máskor a bűnüldöző – a társadalom átlagos normáit tekintve kitaszított ember, aki előtt örökre bezárult a nyugodt élethez vezető út.
Van egy rendező – Furuhata Jaszuo –, aki maga is kedvvel készít ilyen filmeket. Életrajzának érdekességei közé tartozik, hogy apja a háború után egy ideig Japán postaügyi minisztere volt.
Van egy nagyszerű színész – Takakura Ken –, aki valóságos mestere a magányra ítélt hősök megformálásának. Az említett filmtípus számos darabjának főszereplője volt már, s már Furuhatának is több filmjében alakította a morálisan tiszta, de jóvátehetetlen lépésének következményeitől szenvedő, bánatától szabadulni nem tudó férfit.
Ezúttal nyomozót játszik, aki mesterlövészként elvállalta: végez olyan üldözött gyilkosokkal, akik ellenállni s menekülni próbálnak. Csakhogy a nyomozás során megismerkedik környezetükkel, rokonaikkal is, és nem képes belenyugodni abba, hogy tettével – jóllehet igazságosan cselekszik – minden alkalommal ő maga is súlyos tragédiát okoz.
Az események fordulópontjai egy vasútállomáson zajlanak, ezért Állomás a film eredeti címe. A japánok sokat utaznak vonaton, számukra mélyebb érzelmi töltetet hordoz ez a szó. A magyar címadók olyan – igaz, jól hangzó – címet választottak, amely érzésünk szerint kevésbé utal a film lényegére, hangulatára.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5707 |
