Schreiber László
A film első félórájában végigpróbálhatjuk a vidámság fokozatait az értő kuncogástól az önkéntelen fölnevetésig. A helyzetek mulatságosak, a figurák még mulatságosabbak. A rendező a legkisebb erőlködés nélkül nevettet meg, és a megoldások fölényes könnyedsége, változatossága azzal kecsegtet, hogy ez még csak a kezdet. Aztán sajnos eszébe jut, hogy az élet komoly dolog, nem felelőtlen szórakozásból áll, meg hogy egyébként is, mást ígért a címben, és még mielőtt a könnyezni vágyó nézők végképp elhagynák a termet, szomorúbb és súlyosabb történések felé fordítja a kamerát. A szerelem és a családi tragédia kibontakozása és megoldása során aztán kiderül, hogy a rendező olyan ügyes filmet akart csinálni, (mint legutóbb, a Moszkva nem hisz a könnyeknek esetében), amelyben mindenki azt láthat és azt vehet komolyan, amit akar, és amit tud. Biztosan lesz, aki azt fedezi föl örömmel, hogy az elröpülő galamb visszatér párjához, mások meg azt, hogy a házasságtörésre készülő hős fölött az ogyesszai égbolt csillagai Ej, ej, Vászja! felirattá rendeződnek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/10 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5705 |
