rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Gyilkosság a nemzeti szenátusban

Nóvé Béla

 

A negyvenöt esztendős Juan José Jusid az új argentin film egyik legmarkánsabb képviselője. A tavaszi argentin filmhéten két munkája is látható volt: a perónista ötvenes éveket idéző Ó, Argentína, s a most szélesebb hazai forgalmazásra kerülő Gyilkosság a Nemzeti Szenátusban. Az előbbit 1983-ban, az utóbbit rá egy évre forgatta, mikor Argentína már felszabadult a diktatúra nyomása alól. Különös, hogy ennek látszatra semmi nyoma – sőt, az Ó, Argentína komikus, ironikus alaphangjával szemben e későbbi műve már-már nyomasztóan keménynek, szigorúnak hat. Jusid aktuális érvényű üzenetét itt is a múlton keresztül közvetíti, de ezúttal még mélyebbre, egy 1935-ös politikai botrány hullaszagú mocsarába alámerülve. A skandalum az argentin marha, a húsexport nagyszabású nemzetközi panamája körül támad. De la Torre szenátor, egy harcias liberális agg leleplező hadjáratot indít Don Alberto, a „marhakirály” parlamentet és kormányt is eszközül használó oligarchikus üzelmei ellen, s ezenközben egy kiárusított ország minden belső konfliktusa, társadalmi és politikai mizériája felszínre kerül. Az események kulcsfigurája, egy gátlástalan volt rendőrfőnök, Ramón Valdez Cora, kit Don Alberto politikai bérgyilkosságra használ. A film epizódjait az ezzel kapcsolatos utólagos tanúvallomások tagolják, kísértetiesen emlékeztetve a tábornokok 1984-es perére. Ezek a megszeppent, hazug vagy eufémikus nyilatkozatok szembesülnek az iszonyatos kínvallatások, cinikus zsarolások és bordélyélvezetek képeivel. Sokkoló kontraszt: az argentin neobarokk elegáns miliője, s a vágóhidak és kínzókamrák vérgőzös levegője...

Jusid az olasz–francia politikai krimi-iskola fogásait mesterien egyesíti a jogrendre és igazságra apelláló liberális angolszász film-tradícióval. Komor és szorongató alkotása zsigerekig ható erkölcsi-politikai mementó arról, hogyan juthat egy társadalom a százezer-tonnaszámra tenyésztett vágómarhák sorsára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5683

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1168 átlag: 5.37