Lajta Gábor
Bruce Lee filmje a test kultusza. Nem body builderek passzív húsünnepe, nem is táncosok tiszta esztétikuma, s nem szerelmi jelenetek közelkép-formajátéka. Bruce Lee filmbeli figurája tartózkodik a szerelemtől, noha egész lényében van valami potenciális szexualitás, állandóan vetkőzik, állandóan föltárulkozik az ellenségnek, lényege mégis a fegyvertelen harcra átalakított test fölmagasztosítása. A karate-filmekben láthatunk nála (külsőre) erősebb, akrobatikusabb verekedőket, de a keménység és elegancia senki mozgásában nem ötvöződik úgy, mint Lee-ében.
Egyébiránt A Sárkány útja filmnek gyönge. Míg a később készült A Sárkány közbelép kalandfilm-vázát, gegjeit profi amerikaiak találják majd ki, ezt a produkciót még Bruce Lee maga írja és rendezi. S ez bizony nem a legerősebb oldala, jóllehet kínai színészcsaládból származik: operettes arcjátéka és színészvezetése idegenül keveredik a western-sablonokkal. Igaz, nyíltan is westernt idéz: a Kolosszeum-beli végső párbajt a Volt egyszer egy Vadnyugat zenéje készíti elő, s a méltó ellenfél az amerikai Chuck Norris, az ő nevével futó filmek sztárja. Legyőzésével azonban Lee most is bebizonyítja, hogy ki a „király”. Nem a film-, hanem a harcművészetben.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/12 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5662 |
