Schreiber László
Ígéretes képsorral indul a film: a fák mögül, a kanyarból kiforduló, felénk kerekező népes asszonycsapat látványa a cseh groteszk legjobb hagyományait idézi. A továbbiakban azonban egyre inkább kezd elúrhodni a vásznon azoknak a cseh ifjúsági és mesefilmeknek a hangulata, amelyeket vasárnap délelőttönként a televízióban láthatni. Elsősorban a főhős, ©imon ©indelka cukrászművész ügyefogyottsága, földöntúli tisztasága mesebeli, különösen a romlott pincérlány romlottsága és a gonosz főpincér gonoszsága mellett. Juraj Herz szerint tőlünk kicsit északabbra olyan emberi mivoltukból kivetkőzött főpincérek is élnek, akik a konyakot fölöntik teával. Az ember, ha nem látná, el sem hinné, hogy milyen rossz és hogy milyen jó emberek vannak. Egy ideig a rosszak vannak fölényben, ©indelkát megtévesztik, megcsalják, a rokonszenves kis kuktát fültövön vágják, de aztán a főgonosz arcán elcsattan egy torta, és minden jóra fordul. Csak a film nem. Végül is úgy tetszik, hogy Herz ugyan ismeri a helyzet és a látvány komikumát, tudja a fonákság és a nyelvi humor erejét is, csak a varázsigéket felejtette el, amelyekből mindezek jó vígjátékká állnának össze.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1986/12 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5661 |
