Faragó Zsuzsa
Az érzéketlenségről szól Koszta Dikov filmje. Főhőse a bárgyúságig értetlen, meggyőződés nélküli egykedvűséggel harcol a németek ellen a Nemzeti Népfront katonájaként, valamikor 1944-ben.
A néző szégyenkezik, nem ismeri a bolgár történelmet. Így a bugyuta Svejkként botladozó főhőst, parancsnokát, a volt cári tisztet, aki cigánnyal mulat, s magyarul énekli az „Az a szép, az a szép” kezdetű nótát, a háború után letartóztatott anarchistát és a Sztálin-kép alatt intézkedő tanácselnököt nehezen helyezi el ismert koordináták közé. Nem ismeri ki magát a gyerekes alapkérdésben sem: ki melyik oldalon áll? Egyáltalán: milyen oldalak vannak?
Egy biztos azonban: az érzéketlenségről szól. Mégpedig az érzéketlenségnek arról a fajtájáról, amellyel az úgynevezett egyszerű ember viseltetik a mellette elrohanó történelem iránt. S ha a történelem nem mellette, hanem rajta szalad át, azt sem érti, csak éli.
Az Érzékenységben szomorkás, bágyadtan csordogáló történetet kapunk, mely világosan, de nem túl tolakodóan, szépen, ám kicsit unalmasan azt hirdeti: a Kisember, akire nem figyelünk, nem áll sem egyik, sem másik oldalon, csak élni szeretne.
Ezen, ha tetszik, szomorkodhatunk vagy megvonhatjuk vállunkat, mindenesetre ezzel a ténnyel nem számolt még el a filmművészet, sem Szenegálban, sem Bulgáriában, de vélhetőleg Magyarországon sem.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/01 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5640 |
