Hegyi Gyula
Ismét egy bankrablásról szóló történetecske, melyben a látszólag frappáns „nagy trükk” tulajdonképpen elég naiv kis ötlet – a valóságban ugyanis nemigen akadnak olyan buta rendőrök, akik egy túszdráma elsőként szabaduló hőseit minden adat és ellenőrzés nélkül elszéledni hagyják. Dehát a játékfilmben előadott bankrablóktól pontos és részletes szakmai tanácsokat nemigen várhatnak a rablók és terroristák. Legfeljebb úgy általában lehetnek hálásak a műfajnak az effajta erőszak kitartó népszerűsítéséért.
A film fő attrakciója tagadhatatlanul Belmondo játéka. Nem tudom, kapott-e annyi pénzt alakításáért a kanadai filmesektől, mint amennyit szerepe szerint a bankból ellopott: a kanadai dollár francia frankban átszámítva mindenesetre jó pénz, kemény pénz. Belmondo a filmben néha megdöbbentően öregnek látszik – de játszani nem felejtett el, egyénisége e gyenge tucatszerepben is megvillan egy-egy jobb sorsra érdemes jelenettöredékben. Negyedszázaddal a Kifulladásigbeli berobbanása után, még mindig érezni benne valami nehezen definiálható erőt, energiát. Jellemző adalék korunk filmtörténetéhez, hogy az utóbbi időben gyakorlatilag csak ilyen szerepekben láthatjuk, annyi más sztárhoz hasonlóan...
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/01 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5639 |
