rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Forrongás

Tamás Amaryllis

 

 

Jancsó Miklósnak a hatalomról szóló, vibráló feszültségű filmjei szokatlan, még nem ízlelt minőségükkel voltak és maradtak felkavaró élmények. Ha Jancsó a filmművészet egyetemes nyelvében e kérdések professzora, akkor Juan Santana, venezuelai filmrendező – a forradalom természetrajzát kutató filmjének tanúsága szerint – legfeljebb unalmas óraadó tanár. Mintha egy jelentős mesternek csatajelenet megfestésére fölkínált hatalmas falfelületet valaki miniatúrákkal próbálna beborítani, de csak egy csendélet vázlatára futja erejéből, tehetségéből.

Az 1976-ban, Miguel Otero Silva regénye alapján készült film történelmi ideje Gomez tábornok diktatúrája az 1920-as években. Főhőse Vidal, joghallgató, aki tanulmányait éppen akkor fejezi be az egyetemen, amikor a főváros utcáin forrongó történelem újabb, lényegbevágó, mert emberségét érintő beszámolókra és szigorlatokra szólítja.

A főhős csatlakozik a diktatúrát megdönteni kívánó forradalmi előkészületekhez, részt vesz a diáklázadásban. Tapasztalhatja: jogot és államot a szabadság teljességének tekinteni – Hegel-tétel az iskolapadban... Rákényszerül, hogy erkölcsi rosszat és jót megítéljen, hogy magánéletének és a közéletnek valódi résztvevője legyen, kijárja a jogok vagy inkább a jogtalanságok igazi iskoláját. Szabadság és jog irracionális fogalommá válik számára, s aznapi feladattá a döntés kényszere. A felkelés leverését követően él „forradalmi természetjogával”: a diktátor ellen lázadó Urutia ezredeshez csatlakozik. Az ezredes „forradalmának” erkölcsi megítélésekor éri a meglepetés: Urutia ugyanúgy visszaél a hatalommal. Árulását és cinikus eszmefuttatását a háborúk „lényegét illetően” Vidal úgy torolja meg, hogy rá1ő az ezredesre. A tett – akaratszabadságának spontán megnyilvánulása, állásfoglalás a megcsúfolt, kijátszott jog „természettörvényével” szemben.

Vidal megtanulta, hogy mi a jog, sorsa végére „megilleti” a jogon kívüliség. Most már, a tett után joga van elgondolkodni azon, hogy miféle erkölcsi értékeknek felel meg a jog immáron megtapasztalt valósága. Hiszen jogok a szankciók, és jog elmenekülni e1őlük, jog a negatív szabadságélmény és „jog” a pillanatnyilag érvényes jogrendszer érvényesítése is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/01 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5638

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1024 átlag: 5.41