Székely Gabriella
Szép is az, amikor két magányos ember, élete alkonyán, a hatalmas ausztrál sivatagban egymásra talál. Valóban szép, elkápráztatóan szép az ausztrál sivatag, napfelkeltéivel és napnyugtáival, a bennszülöttek tábortűz-fénynél előadott különös szertartásaival, zordon sziklahegyeivel, vörös homoktengerével, mely váratlanul a mélykék óceán partjához vezérli a bátor utazót. Szívesen nézegetnénk George Millernek a National Geographic felvételeit idéző természetfilmjét, ha nem zavarna meg szüntelenül a történet, mely e mesés tájakon bonyolódik.
A gyermekeiben, családjában csalódott hatvanéves özvegyasszony és az összkomfortos lakókocsijában útonélő nyugdíjas fogorvos többször is összetalálkozik a végtelen utakon. Homokfelhőbe burkolt szerelmüket az elfelejthetetlen múlt fenyegeti csupán. Az asszony az amerikai mélylélektan módszereivel próbálja felfedni, miért is boldogtalan képviselőné lánya, és miért gyűlöli őt, a férfi pedig Angliába visszaköltözött fiai után sóvárog.
Aggodalomra azonban semmi ok, a sűrűn hullajtott bús könnyeket felszárítja a sivatagi szél. Meg aztán a szerelem úgyis mindent legyőz. Legalábbis Ausztráliában.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/09 52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=563 |
