Mátyás Péter
Monicelli a Szállodai szobában kétféle filmtípus vegyítésével próbálkozott. Az első, a jólismert patentokra épülő olasz vígjátékok, míg a második a film készítéséről és lehetőségeiről szóló alkotások műfaja. Mindez egy nagyszerű ötleten alapul.
Három fiatal elrejt néhány kamerát egy szállodai szoba szellőzőnyílásaiban, s rögzíti az eseményeket. A felvett tekercseket átadják Mengaroni producernek (Vittorio Gassman kitűnő alakítása), aki hozzáforgatással, a dialógusok átírásával kikerekíti azokat. A film legjobb részletei ezek a titokban ellesett, frivol és pikáns életjelenetek. A rendező a tőle megszokott rutinnal, az olasz komédia hagyományos eszközeivel, szatirikusan, olykor patetikusan vezeti végig nézőit a történeten, bár a szerelmesek kalandjainak bemutatásában helyenként fáradtnak tűnik.
A Szállodai szobának azonban van egy izgalmasabb olvasata is, középpontban a fikció és a valóság kapcsolatával. Mengaroni a beavatkozás kreatív jellegére hivatkozva megmásítja a „tökéletesen hiteles” nyersanyagot, de miközben a kikémlelt szereplőket fiktív szituációkba kényszeríti, átalakítja azok életét. E dramaturgiai csavar mögött számos gondolat húzódik meg, képzelet és valóság egymásrautaltsága és polémiája, a film által manipulálható élet, s egy kritikai észrevétel az önmagukat pénzért eladó, érzelmeiket kiárusító emberekről. Monicelli távolságtartással ábrázolja karikatúraszerű alakjait, s Godard-i effektusokkal jelzi, hogy moziban vagyunk: Mengaroni néha kibeszél a nézőkhöz a filmből, s az operatőrt többször felszólítják, hogy élesítsen az optikán. Gassman, aki alkalomadtán a rendező szócsöve, szellemes célzásokat tesz a filmművészet néhány alkotására. Monicelli – aki 1952-ben, Stenóval együtt készítette a Hűtlen asszonyokat, a neorealizmus e ma is érdekes dokumentumát – s aki később kommerszet rendezett –, jól tudja, hogy a filmművészet nagy utat tett meg az elmúlt 30 esztendőben, ezért a régi és újfajta „művészfilm”, a Rossellini kontra Bertolucci ellentétpár felállítása csak látszólagos és önkritikus lehet.
A Szállodai szobában összetalálkozott két film közül az elsőt, a szórakoztató és közönségvonzó művet most is maradéktalanul sikerült létrehoznia. Ám a másik csak – szándékoltan – a poénok és utalások szintjén fogalmazódik meg. Ezt a mélyebb és jelentősebb filmet Monicelli nem vállalta. Ezeket az alkotásokat ma már mások rendezik helyette.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/02 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5619 |
