rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Fogadjunk!

Hegyi Gyula

 

Legpontosabban talán „egyházi vígjátéknak” nevezhetnénk ezt a két történetből álló, lagymatag komédiát, mely katolikus hívők és papok apró-cseprő ballépéseivel, esendőségével kívánja szórakoztatni a publikumot. Már Boccacciótól sem állt távol az égi hatalmak gyarló földi szolgáinak ironikus bemutatása – diszkósított változatra ő azonban még nem gondolhatott. Hála egyfelől a technika és a szórakoztatóipar fejlődésének, másfelől az ízlés megbízható romlásának, ma már ettől sem foszt meg minket a készséges moziipar. A táncoslábú tisztelendő című epizód főszereplője egy táncőrült vidéki pap, aki ifjú partnernőjével ügyesen mozog a „dizsiben”, s végül egy televíziós diszkóversenyt is megnyer, hívei örömére és püspöke bosszúságára. A táncoslábú atyát Adriano Celentano alakítja, aki a táncon kívül a csóktól és a régi barátaival elkövetett, az anyagcsere tárgykörében előadott „tréfáktól” sem riad vissza. Mi tagadás, mi inkább a püspökével értenénk egyet, aki helyteleníti az életöröm ilyesfajta papi habzsolását. Hogy mennyire reménytelenül konzervatívak vagyunk, azt a boldog vég is bizonyítja, deus, azaz bocsánat, pontifex ex machina beavatkozik a pápa, s megvédi örökifjú, táncoslábú tisztelendőjét. Celentano reverendában és reverenda nélkül egyaránt meglehetősen fárasztó jelenség, a diszkó fényeiben még feltűnőbb, mennyire elszállt felette az első sikerei óta eltelt bő két évtized.

A másik epizód, a Haverom, a pápa hőse éppúgy kedveli a gusztustalan vicceket, mint a dizsi-bajnok pap: ő azonban csak római kocsis, igaz, amellett a pápa keresztfia. Mint az epizódcím ígéri, barátságba keveredik a jelenlegi pápával is, sőt, római olaszra tanítja az idegen származású egyházfőt. Aki egyébként raccsolva beszéli a szinkronváltozatban a magyart, lévén – legalábbis a sztori szerint – francia. Igazán nem tudom, az igazi pápa iránti tapintatból-e, vagy azért, mert az ilyesfajta olasz filmek szellemi színvonalába bele sem férne másfajta, „egzotikusabb” idegen, mint az amerikai és a francia. A filmet egészében masszív ízléstelenség és vaskos butaság jellemzi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5618

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1973 átlag: 5.45