Tamás Amaryllis
Boriszlav Saralijev filmje egyszerű, tiszta, méltóságteljes történelmi freskó. A 84-es Várnai Filmfesztiválon méltán nagydíjat nyert mű azt meséli el, hogyan lett Borisz, az eszes és erélyes bolgár kán, az utolsó pogány vezér a bolgárok első keresztény fejedelme (852–888). A keresztény hitre térő Borisz erős kezű, ha kell, törvényeket megszegő uralkodó. A napi politikánál messzebbre tekintő, széles körű tervei: egyetlen vércsepp nélkül egységbe forrasztani a bolgár és a szláv népet, véget vetni a kétnyelvűségnek és a kéthitűségnek, a soktörzsű bolgár népet nemzetté alakítani. Cirill és Metód – nagymorva államból elűzött – három szerzetes-tanítványát Bolgárországba hívatta az addig írástudatlan bolgárokhoz, s ők a szláv népek legelső abc-jét, a „glagolita” abc-t a cár kezébe adták.
Borisz, miután országát makacsul és szívósan berendezte és kiterjesztette, kolostorba vonult vissza, a szerzetesek puritán, bölcs életét élte, a trónt elsőszülött fiának, a szívében még mindig pogány Vladimirnak adva át. Csak akkor vette kezébe ismét a hatalmat, mikor Vladimir visszafelé próbálta forgatni a történelem kerekét, mert többre becsülte a régi pogány állam hagyományait. Borisz ősi pogány törvény szerint, kíméletlenül büntette életműve, öröksége ellen forduló fiát: megvakíttatta. Harmadszülöttjére, a szerzeteseknél nevelkedett Simeonra bízta országa további sorsát, majd küldetését beteljesítvén, 907-ben kolostorban fejezte be életét. A film erénye pátosznélkülisége, s hogy élményszerűen képes életközelbe hozni a politikáján gyökeresen változtatni képes, gyors elhatározású, öntörvényű embert és uralkodót, aki a társadalmi haladás egyetlen útját választva megóvta Bolgárországot a késői századoknak, s intézkedéseivel – a most már szláv bolgár műveltség megteremtésével – megmentette a bolgárokat a török népbe való beolvadástól, bevezette a későbbi Bulgáriát az európai népek közösségébe.
Mielőtt a filmet aláfestő ősi gregorián dallamok végképp elandalítanák, a recenzensnek a magyar történelem 9. századi lapjai a következőket idézik figyelmébe: Borisz még megérte, mikor fia, Simeon a nomád besenyőkkel szövetkezve kiűzte a magyarokat a Duna és a Dnyeszter közéből, Etelközből, s a magyarok új hazát keresve, ezért telepedtek le Pannóniában.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/02 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5616 |
