Ardai Zoltán
Matt Cimber ma a legkiválóbb rossz rendező Amerikában. Biztosabb helye van a film világában, mint a süllyesztett világpiac számára robotolóknak. A szakma sokadalmából az a már szinte csecsemő-bájú mohóság emelte ki, amellyel fesztivál- és kasszasikerekre tört. A pénzbőségben, de időszűkében összeütött Cimber-filmek ugyan éppúgy „profimunka”-hamisítványok, mint, mondjuk, a szériakommandófilmek (hiányzik belőlük a Coppola- vagy akár csak a Spielberg-féle szellemi energiabefektetés), Cimber azonban mégsem egyszerűen cinikus akarnok, hanem hívőn ártatlan is: hisz abban, hogy képes valami csakugyan lenyűgözővel szolgálni. Az ő mozijára emlékezzenek! Ez az igyekezet nem egészen megvetendő. Nem pusztán érdekből fakad: végtére is lassan már mítosznak tekinthetjük a „jól megcsinált film” dicsőségét: valójában a „nem jól megcsinált” akciófilmeket is mukk nélkül fizetjük meg és fogyasztjuk, akár az étteremben a mirelit pommes-frites-t.
A magyar forgalmazásra átvett Sárga Haj... a sokarcú Cimber westernkészítői bemutatkozása. Eddigi munkáihoz hasonlóan ez is tiritarka műfaji elképzeléseken alapul, s amúgy is komikusan kidolgozatlan, ugyanakkor nem maradnak el a bombasztikusan feledhetetlen képsorok sem, amelyek elterelik a figyelmet a mester csörömpölő szakmai tolvajkodásáról és az egymásra torlódó meseszövési, sőt jelenetrendezési vétségekről. A szereplőgárda is kínosan gyenge: a főcím paródiát ígér, de erre az ígéretre később csak egy Peter Sellers-plagizátor időnkénti vicces felbukkanásai emlékeztetnek; Sárga Haj, az apacsok-nevelte jenki lány szárazon unalmas, erotikátlan szépség; a lány vagány barátját alakító színész pedig puhább alkat az idevalónál. Fényes kárpótlásul azonban a cselekményben fontos szerephez jutnak bizonyos tulipán indiánok is. A tulipán apacsok hegymélyi sziklacsarnokukban fortyogó aranyba mártogatják fehér áldozataikat, s fityegő skalpok helyett arany halotti maszkokkal ékeskednek! Az apacs istenek haragját persze ezek az etnográfiai újdonságok aligha enyhíthetik, de hát ők nem is mozibajárók.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1987/03 57. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5587 |