Faragó Zsuzsa
Egy lélektani krimi professzionális, gazdaságosan szerkesztett felszíne alól nagyon csendesen egy dallam zeng fel. Erre a dallamra járják, csöppet sem tolakodó jelképként, az összekapaszkodó, lüktető népitáncot: a csulandrát. Egy férfi megöli világszép feleségét, elmegyógyintézetbe kerül, s fájdalmas vallomásaiból tudjuk meg lassan: hogyan választotta ki „a vérvonal felfrissítésére” úri feleségéül a parasztlányt, s hogyan nem sikerült szerelmét is elnyernie.
A klasszikus „anti-Pygmalion”-film (hogyan lesz érzelmi és társadalmi közegéből kiemelve szoborrá egy ember) ereje arányaiban rejlik: az ismert társadalmi ellentéteket a ballada stílusában, némafilmes túlzással játsszák – a nagyon tárgyilagos, ám expresszív kamera előtt. Ezekből az ellentétekből különös feszültség születik.
Klasszikus szerelmi dráma, klasszikus krimi, klasszikus dramaturgia – s mindebből Sergiu Nicolaescu meglepően mait, egyénit és izgatót kever ki.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5565 |
