Harmat György
Duąan Hanák filmje 1980-ban készült, és került mozivászon helyett a polcra. Mivel politikai pikantéria szemernyi sincs benne, nem igazán tudható, mi volt a „dobozolás” oka.
Hacsak az nem, hogy a szlovák rendező (Csendes öröm című alkotását – Koltai Róberttel, Pásztor Erzsivel, Bencze Ferenccel a szereplők között – idén láthattuk a tévében) következetesen ragaszkodott a cseh új hullám szellemének megidézéséhez. Ugyanaz a világ tárul elénk még lepusztultabb, még kisszerűbb változatban. Ismerősek a motívumok. A legfontosabb helyszín – mint már annyiszor – a vasút. És nem maradhat el a fuvós hangszer sem. A kocsikísérő főhős, Pista, tubázik, igaz, a rezesbandát csak hozzáhazudja. Még nem volt dolga nővel, így élete éppúgy a szex, a szerelem körül forog, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok kamaszáé. A házsártos Milada Jeľková asszony, az egykori esztergályos, Forman felfedezettje (a Tűz van, babám! tombolaőrének felesége) pedig megszelídült. Pista agyérelmeszesedéses mamájaként – csak ritkán pöröl: ki-kihagy az emlékezete.
A filmnek jóformán nincs cselekménye. Vannak viszont remek figurái: csúnyák, többé-kevésbé ütődöttek, de kedvesek: isznak és álmodoznak. (Minden színész kiváló, csak ismertségük okán említem éppen Iva Janľurovát és Csákányi Esztert.) És van filozófiája: a kisember (érthetjük szó szerint is, hiszen Pista igencsak apróra nőtt) dacos élniakarása a világ ellenében. Az élet csak a halállal véget érő nyomorúság, de gyakran mulatságos, és élni kell! Hanák filmjén rengeteget lehet nevetni: a reménytelen sorsokon és a lerohadt mai szlovák környezeten (minden teljességgel pontos és hiteles!) humorból előcsiholt poézis világít át, e kényszerűen halvány, mégis élesen láttató fényben két magányos ember talán egymásra találhat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5522 |
