Fáber András
A francia romantika egész esztétikája a fenséges és a groteszk ellentétére épült, áramvonalasabb – nietzscheibb – megfogalmazásban az apollói és a dionüszoszi princípium harcára. Gondolkodásmódunk perzisztenciája, „lustasága” azt sugallja, hogy az egynemű dolgokat tisztának, az elegyeket tisztátalannak tekintsük, amiképpen az egyházi zene szertartásnyelvében a konszonancia angyali, a disszonancia ördögi képzetek megjelenítésére szolgált. Kíváncsisága és – talán – differenciáltsága folytán az ember öröktől fogva jobban vonzódott a többféle lényből összegyúrt „szörnyekhez”: ez magyarázza a mitológiában és az ábrázoló (sőt, a leíró) művészetekben a szfinxek, kentaurok, szirének gyakori feltűnését. Voltaképpen a keresztény vallások angyalai és ördögei is öszvér-lények (madárszárny, lópata). Nem csodálható, hogy a mai science fiction és horror szerzői is előszeretettel foglalkoznak a testi és/vagy lelki öszvérséggel. Többnyire egymástól rendszertanilag nem nagyon távol eső fajokat szokás „vegyíteni” (az ilyesmit akár elképzelni, akár filmen megjeleníteni egyaránt egyszerűbb feladatnak látszik). Épp ezért keltett Kurt Neumann A légy című filmje igen nagy feltűnést 1958-ban, amikor bemutatták, hiszen ennek „hőse” olyan lény, mely az ember és a légy kereszteződéséből jött létre. Ez a ma már klasszikusnak számító horror-sci-fi szolgált az ismert kanadai filmrendező, David Cronenberg három éve készült filmjének alapjául. Ez a film elsősorban a maszkmester „jutalomjátéka” Chris Valas Oscar-díjat is kapott a „Brundelefly”, vagyis a légyember megtervezéséért), egyébként egy némiképp avíttas, pozitivista tudományos optimizmus jegyében fogant rémtörténet a kutatásért életét – s csaknem identitását – áldozó tudósról. Az életben és a művészetben ennek is számos előképe ismeretes: Becquerel a rádiummal önmagát is besugarazta, Pettenkoffer professzor megitta a kolera-vibriókat tartalmazó folyadékot – a „fausti ember” nèm ritkán maga is „bűvészinassá” válik. Az sem új elem, hogy a baleset, a molekuláris biológia szintjén számítógéppel létrejött légyember egy teleportációs kísérlet során születik meg, s az antropomorfizáló gondolkodás szép példája, hogy a kísérleti kamrák valami rémes hengerfejre emlékeztetnek (egyébként valóban egy veterán autó hengerfeje szolgált a díszlettervező modelljéül). Árnyékát senki át nem lépheti: olyan ez, mint Graham Greene Havannai emberünk című regényében a kémnek beszervezett porszívóügynök, aki jelentéseiben egy monstruózus porszívóról mintázza a fiktív tömegpusztító fegyvert. Cronenberg valaha izgalmas underground filmesként indult. Kissé kár érte, még akkor is, ha e filmje (és több más alkotása) nem tartoznak a műfaj legrosszabb termékei közé.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 51-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5456 |
