Kovács András Bálint
E filmről, melynek címe nem éppen végtelen leleményességről tesz tanúságot, annál, hogy egy kevéssel vonal alatt teljesítő krimi, többet nem volna érdemes elmondani, ha nem hívná fel figyelmünket egy pillanatra sajátos ideológiájával. Középpontjában egy, az érzékek és az élet realitásaival számotvető szabadelvű rendőrnyomozó áll, aki szerint a kislányokat a hazugság – a szűziességről, a jóságról, az ártatlanságról, stb. – rontja meg, s ezért őket idejekorán fel kell világosítani a világ romlottságáról és ezért ő is véres bűnügyi történeteket mesél saját kislányának. Vele szemben nem áll más, mint egy bigott vallásos rendőrfőnök és egy idegbeteg feminista nő. E régi és új idealizmussal szemben emberünk igenis hisz a romlottságban, ezért le is tudja győzni azt. „Tudom, hogy ez Hollywood, de mégis hadd legyen enyém ez az ügy” – kéri főnökét, hogy bízza rá egy Hollywoodban megesett kéjgyilkosság kinyomozását. Ezentúl tehát Hollywood sem lesz a régi: cukros mesék helyett véres perverziók készítenek fel bennünket az életre. És mégis hiába várunk a filmben egy jó vérszennyes szexorgiát. Csak játszottak velünk. Maradjunk a tündérmeséknél.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5454 |
