Schubert Gusztáv
Aki az „éjszakai pillangókról” készít filmet, tudós. Csak hát az ember: a „poézis első tárgya”, nem pedig a tudományé. Az objektív üvegtekintetének tárgyilagossága emberi ügyekben nem előny, hanem veszedelem: aki ezt nem érti, jobb, ha nem fogja emberre a kameráját. Az igazság és a teljesség nevében felvevőgépet állítani a titkos találkahelyre nem a hitelesség eszköze, hanem a ráfogásé. Kurva és kliensének együttléte olyan, amilyen, viszolyogtatóvá a kamera jelenlététől válik. Nyilvánossá lesz valami, ami csak a benne résztvevőkre tartozik, csak általuk élhető át igazán. A leskelődés olyasmit teremt, ami a valóságban nem létezik. (Nem menti a rendezőt, hogy ez a K 1-ben végbevitt mutatvány ebben a filmben a résztvevők vonakodása miatt félbeszakad.) A közönséget persze ez a hamisítvány csalja be a moziba, amely megerősíti abban, hogy jól tudja: a pénzen vett-adott szerelem megalázó, undorító aktus. A K-filmek nézője kukkoló, de ez alkalommal nyilvánvalóan nem mellekre és fenekekre kíváncsi, hanem a meztelen Igazságra. A Kurvára, a Bestiára. A K 1 erkölcsborzongató vásári mutatvány volt, a K 2 nem az. Az érdem nem annyira az etnográfusi „tárgyilagossághoz” továbbra is ragaszkodó rendezőé, hanem az „éjszakai lányoké”. Ezek a bárhölgyek ugyanis egyszerűen okosabbak, mint a Rákóczi-téri utcalányok. Okosságuk persze nem abban nyilvánul meg, hogy két-három nyelven beszélnek, hanem a világos helyzettudatban. Tudják, hogy ők nem a bujaság megszállottjai, hanem üzletasszonyok, akik – szerencsés esetben – korrekt ügyfelekkel, „tiszta, jól ápolt nyugatnémet üzletemberekkel” köthetnek alkut. És ellentétben puritán vádlóikkal, megmentőikkel, tudják, hogy a kereslet és nyomában a prostitúció örök. Ha viszont így van, akkor tilos tiltani. A markecoló kurvát, a lányokon élősködő stricit, a hatalmával visszaélő rendőrt, a börtön folytonos fenyegetését éppenséggel a prostitúció tilalma idézi föl. Nem jólelkű erkölcsrendészekre van szükség, mint azt a film egyik jelenete sugallja (hiszen a kurvasorson elpityeredni szabotázs), hanem, mint annyi másban, szabadságra. Ugyan mit gondolhat a magyar nőkről az, aki ettől a szabadságtól az erkölcsieket félti?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5412 |
