Koltai Ágnes
Ha valaki Csehszlovákiában tizennégy évvel az Egy szöszi szerelme (1965) és tizenegy esztendővel a testvéri szocialista országok internacionalista segítségnyújtása után filmet készít munkásszállón élő szövőgyári lányok pokolian unalmas életéről, az nemcsak tudja, érzi is, hogy Kelet-Európában lassan múlik az idő. Mert a gyár és a kaszárnya-szellemű szálló, az izmosodó szocialista ipar és a kizsákmányolóitól megszabaduló öntudatos munkásosztály hamis illúziója vajmi keveset változott az Egy szöszi… óta – épp csak a remény utolsó szikrája hunyt ki.
A Formant idéző fiatal Karel Smyczek 1979-ben még rátalált valamiféle derűre, frissességre: első filmje, a Libuskák fásultságra és korai öregségre ítélt hősei körülményeik ellenére üdék és megejtően szertelenek. Tíz évvel később és további négy filmmel a háta mögött (Szenvedünk a kamaszkortól, Tengerszem, Hóhányók és hóvirágok, Tájkép, bútorokkal) a rendező már nem lelte meg a romlás viruló virágait. A darabos, publicisztikus Miért? a futball-huliganizmus – főleg Angliában és felénk ismert – gyilkos agresszivitásáról szól. Korrekt és etikus látlelet a peremre szorulásról, a proletarizálódásról (az éhbérért végzett s csupán a vegetálás újratermelésére elegendő munkáról) és a falkába gyűlt tehetetlen emberek fékezhetetlen indulatairól. A Miért? társadalomanalízise nincs olyan megnyugtatóan távol a mienktől, mint szeretnénk, de mint film túl messzire került az esendőség, a kiszolgáltatottság sorsszerű ábrázolásától. És a Libuskák személyes hitelétől.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5410 |
