Ardai Zoltán
Az a stílrealista hangolású történet-centrikus műfaj, amit sokáig filmdrámának volt szokás nevezni, a művészi ambíciójú játékfilmezés mindmáig legtermőbb ága. Így aki állhatatosan töltekezik az elmúlt évtizedek fontosabb európai „filmdrámáival”, idővel mindenképp birtokába jut valamely sajátságos, mintegy műfaj alkotta Európa-képnek. Ebből az összképből számos fura következtetés adódik: közülük ez alkalommal csak egyet ajánlok mérlegelésre, azt, amely szerint a szerelem világtörténetének európai fénykorát a II. világháború ideje és a még zaklatott újjáépítési időszak jelentette. A Tiszt, rózsával című jugoszláv film rendezője, Dejan ©orak mintha már tudatosan e vonzóan mélabús ideának a jegyében járt volna el: a cselekmény itt mintha csupán azért játszódna a negyvenes évek végi Zágrábban, mert ©orak végzetes intenzitású és kitűnő összetételű, kölcsönös szerelmi érzületeket kívánt mély hitellel ábrázolni. Az alaptéma ugyanaz, mint Rajko Grlić 1982-es Csak egyszer szeretünkjében: egy faragatlan partizántiszt meg egy fiatal városi úrinő („burzsujka”) kapcsolata. Ám míg Grlić erotikusan fűtött filmje egyben nyugtalanító élességgel világított a titói békekor születésének diabolikus mozzanataira, a Tiszt, rózsával mindenekelőtt egy szerelem születésének – kellemesen szuggesztív – rajza; hatását az utóbb túltengő politikai hangsúlyok csak gyengítik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5409 |
