Reményi József Tamás
Felejtsük el, hogy e címmel Gabriel García Márquez írt regényt, hiszen az a mozinéző, aki a könyvet nem olvasta, csakis az idős mester, Francesco Rosi filmjét fogja megítélni. Rosit egész pályáján foglalkoztatta a szenvedélyek hatalma, s éppen sikerültebb munkái politikai erőtérben, társadalmi ügyként ábrázolták erőszak és igazságkeresés konfliktusait. 1984-ben még a Carmenből is látványos, mozgalmi jellegű népszínművet alkotott. Dél-amerikai kulisszák közé helyezett új filmje azonban csupán az olasz délvidék érzelmi exportjának halovány darabja: Rosi elhagyja a politikai-szociális terepet, és általánosságban fogalmaz – tetszetősen, rutinosan. Bár ami a rutint illeti, meglepő, hogy Guerra és Rosi klasszis párosa milyen sután és felületesen írta át szónokias dialógusokba az elbeszélés információit, mennyire mállékony anyagból gyúrja újra a főhősöket, és milyen lélektelenül mozgatja a statisztériát.
A történet (eredetileg) puritán és gyönyörű: a messziről érkezett ifjú elkápráztatja a falusiakat – de mindenekelőtt önmagát! – azzal, ahogyan megszerez egy szép, de nem különösebben föltűnő (García Márqueznél közismerten együgyű) leányt, a „természet virágát”, ám e romantikus álom széttörik, mert a „természet virágáról” kiderül, hogy már nem érintetlen. S ezért valakinek meg kell halnia – Santiago Nasarnak, a falu legéleterősebb, farkaskölyök nevetésű ifjának.
Egyetlen jelenetben sikerül, szavak nélkül is, érzékeltetni valamit e drámából: az idegen csónakázni viszi választottját. A tájra és a leányra rácsodálkozás, a kettős birtokbavétel reményének gyönyöre, az elrebbenő madarak s a félrehúzódó Angela egymást erősítő képei az oldott elbeszélés és pontos lélektan egységét adják.
De hogy az idegen milyen közegből s miért vetődik ide, a lány miért szereti meg utólag, a mindenkori Santiago Nasaroknak miért kell elpusztulniuk, s hogy mindezt milyen mélyen motiválja egy sajátos nemzeti környezet, arról semmit sem tudunk meg – a filmben. Az a mozinéző tehát, aki most hall először Márquez könyvéről, mégse felejtse – inkább olvassa el.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5403 |
