Tamás Amaryllis
®ivko Nikolić – témájában szinte szürreális filmjének – hősei a régi világ szülöttei, de már az újtól érintettek. A sorscsere sokkoló élménye – a hegyi faluból egy nudista szigetre kerülő – fiatal pár mélyen gyökerező biztonságérzetét ingatja meg. A szokatlanul szabados közegben nincs semmi, amiben megkapaszkodhatna, otthonra lelne a „hűségre rendeltetett” feleség és a bezárt világú férj. Világképük, tradíciótiszteletük maga a rend, az illem. A szabályok határait átlépve a titok hívóerejének, az ösztönvilág démonainak engedelmeskedve, csak az asszony – öntudatlan – ösztönvilágát érinti meg a teljesség sejtése.
Valódi emberi közelségre vágyva, fenségesnek látja az angol párt (az ő bungalójukat takarítja a szigeten), akiknek életeleme az intimitás, a szenvedélyes testi összetartozás. Megérzi a gyengéd, méltóságteljes életvezetést a szabálytalanban, a megbotránkoztatóban. Egyre inkább azonosul az „idegenekkel”, megérti és elfogadja a csábítást, s a mefisztói pár elkalauzolja „az égnek minden csillaga és a Földnek minden öröme” felé – Sóvárgása az életörömre katarzist indít el benne: megéli bezártságát, az élet szépségétől megfosztottságát. Férje csak a kirekesztettség élményéig jut el, s a tradíciótisztelet, engedelmesség kelepcéjében az életörömre sóvárgással szembekerülve önmaga ellen fordítja a rituálét, amelyben a falu törvénye jut kifejezésre. Gúnyos, meghökkentő paródia?... Ki vagy mi él bennünk?...
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5383 |
