Békés Pál
Hol vannak már azok az idők, amikor a magyar néző csakis a kazetta-feketepiac kofáitól vásárolhatta be a karate és kung-fu filmek tiltott gyümölcsét? Hol van már az az idő, amikor Bruce Lee oly közel került a magyar lélekhez, hogy a feketén másolt videókazetták egyik-másika BRUSZLI felirattal került forgalomba? Mindez a múlté, és manapság szinte hozzátartozik a nyári filmkínálathoz az euramerikai krimi és kínai harcművészetek elegyéből kotyvasztott akciófilm, amelyben egyenlő súllyal szerepelnek a hagyományos nyugati gyorstüzelő fegyverek és plasztikbombák meg az Ázsiából importált férfias gesztusrendszer, melynek természetes része az orr belenyomása az agyvelőbe, valamint a herezacskó leszakítása. Két világ találkozásának lehetünk szemtanúi, és csak örömmel tölthet el bennünket, hogy milyen zökkenőmentesen simulnak össze, milyen magától értetődően kapcsolódnak egymáshoz karakteres elemeik.
Alex és Chad, a film ikerhősei nagyon szép emberek, bármelyikük karja vastagabb egy-egy nyavalyás New York-i entellektüel derekánál. Felvonultatják összes kung-furfangjukat és felszámolják a Hong-Kong-i kábítószeres bandát. A virágzó cég ellen folytatott felszámolási eljárás során kit ők ütnek agyon, kit egy lezuhanó kikötői konténer, kit pedig az áram. A maradékot agyonlövik vagy felrobbantják. Harci technikáikkal csak a pirotechnika kelhet versenyre. A film igazság szerint nem olyan véres, mint lehetne. A kung-fu ugyanis elsősorban belső szervi elváltozásokat okoz, és ezt a statiszták végvonaglása hivatott érzékeltetni. Ránganak is, mint a parancsolat. Alex és Chad dolguk végeztével összeölelkeznek és kéz a kézben ballagnak az eltűnt Bruszli nyomában.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/08 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=537 |
