Barotányi Zoltán
A szorgalmas mozilátogató néha csak nehezen szabadulhat az érzéstől, hogy a vásznon látható történet ismerős – még a gyermekkori mesékből. Lássuk csak mindjárt a Gladiátor című filmet, melyben a meseváltozatok valóságos óceánjai hullámzanak – annál sajnálatosabb, hogy a nagy kavargásból csak egy „csúnyácska” és kissé együgyű film kerekedett. Az ifjú, ámde „deklasszálódott” főhős kénytelen megbirkózni szinte valamennyi mesebeli próbatétellel, ráadásul még „az unfair ördög szolgája” szerepének is neki kell gyürkőznie. Mert bizony szegény James Marshall (egyébiránt a Twin Peaks motoros amorozója) nagy szorultságában elszegődik illegális bokszológladiátornak, hogy időről időre megvívja harcát különböző rendű-rangú, etnikumú és rokonszenv-indexű sorstársaival. A történet vége innen akár ki is található, sokkal izgalmasabb sasszemű rendezőnk analitikus típusleírásaira figyelnünk. Eszerint a filmben kulcsszerepet játszó feketék lehetnek: a) rosszindulatú, tisztességtelen és betegesen fajgyűlölő gengszterjelöltek, kik mérgezett bokszkesztyűvel támadnak ellenfelükre, b) családszerető, ámde kissé nyers modorú barátok, c) csupaszín boksztrénerek (Tamás bátya-look) és végül, de nem utolsósorban, láss csodát!, egy fekete tanárnő képében, még egy értelmiségi is előadódik. Talán az írói (neadjisten forgatókönyvírói!) pályára indítja Mark Twain-rajongó főhősünket. A néző, akit annyi mikroszociológiai telitalálat sem ütött ki, jutalmul még némi bokszot is láthat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/08 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=536 |
