rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

Robinzonád avagy az én angol nagyapám

Koltai Ágnes

 

A grúz melankóliánál és humornál semmi sem maradandóbb a szovjet filmművészetben. Ez az az örökség, amit nem tagad meg egyetlen grúz rendező sem. Nana Dzsordzsadze, aki Kvirikadze (Az úszó című film rendezője) forgatókönyvéből készítette debütáns munkáját, a Robinzonádot, hűséggel és tisztelettel adózik a hagyományoknak.

A Robinzonád... amolyan tévedések vígjátéka, csakhát a harsány poén helyére a halál lépett.

A századelő bolondosán békés, lassan polgárosodó Grúziájába küldik három esztendei szolgálatra az angol posta egyik fiatal alkalmazottját: feladata, hogy a rá bízott kilométeres körzetet naponta végigjárja, és ellenőrizze a távírópóznák állapotát. Akit az isten ilyen mesterséggel áldott meg, annak kedélyes lehet az élete, vélnénk s talán nem is tévednénk nagyot, ha a rendkívül fontos oszlopok máshol lennének. Mert ahol kitör és győzedelmeskedik a forradalom, ott nemcsak a földesuraknak, hanem még a távírópóznák álmatag ellenőrének sem lehet nyugodt az álma. Először csak a forradalom „ellenségeit” űzik el, aztán a gyanús idegent is kipaterolják, de az, mit sem sejtve az új uralkodóosztály kedélyes fenyegetéséről, minden áron meg kívánja védeni hazája tulajdonát. A hatá ennek a különös angol úrnak a távíróoszlopok és a három lépésnyire körülöttük levő föld jelenti – ezt a kicsinyke területet ugyanis György király megvásárolta az orosz államtól. Ezért a csöppnyi birodalomért, no meg egy barna szemű, mulatságos grúz leányért hal meg Anglia leghűségesebb polgára, akit a posta valamelyik hanyag alkalmazottja elfelejtett hazahívni a forradalom kitörésekor.

Csupa kedves semmiség: egy bájos női arc, a mézédes, nagyszemű grúz szőlő, a vidám dalok, a virágzó mezők, s egyszercsak megjelenik öt bőrkabátos – közülük az egyik a szüntelenül kacagó grúz leány bátyja –, hogy végetvessen a kapitalisták kizsákmányolásának. Pedig ezt errefelé aligha ismerték, csak a vidám dalokat, az édes szőlőt, a szenvedélyes szerelmet és a valamire talán jó távírópóznákat. Valaha annyi is elég volt a kellemes élethez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5359

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1192 átlag: 5.57