Molnár Péter
Az Ifjú Sherlock Holmes jellegzetes darabja a 80-as évek új-hollywoodi mozgókép-meséinek. A nézőtéren ülő kiskamaszok ezekkel a „szelídített” borzalmakkal vezettetnének be a felnőtt filmek világába, ha nem volnának már amúgy is a horror- (és pornó) műfajok alapos ismerői.
A film egzotikus kellékei a producer, Steven Spielberg alkotásainak sikerreceptjére emlékeztetnek. A fúvócsőből kilőtt tüskék tébolyító hallucinációkat okoznak, alkalmat adva Barry Levinson rendezőnek, hogy a London kellős közepén játszódó történetben is kiélhesse fantáziáját. A külvárosi raktár rejtekében felépített hatalmas, fából összetákolt piramis ugyan már túlzásnak tűnik, de Levinson, akárcsak mestere, Spielberg szokott, gyakran kikacsint a filmből, mintha azt mondaná: „Ez csak játék”. A vad ábrázatú szektatagok mókásan egymásnak ütközve vétik el hatalmas szablyáikkal az ügyetlen Watsont, a Temze jégtáblái között eltorzuló tekintettel alámerülő gyilkos pedig egy fogadóban tűnik fel a befejező képsorokon, egyben jelezve: a Gonosz kiirthatatlan.
Ez a slusszpoén persze korántsem öncélú. Feltehetően üzletről van szó, a poraiból feltámadó Rosszal így folytatódhat a küzdelem. Jöhet a Sherlock Holmes II.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5343 |
