Gáti Péter
Az álmok, az emlékek a lassan ködbe vesző múltba vezetnek, hogy elfeledtessék a gyötrően kisszerű és kijózanító jelent. Nikola Korabov lírai hangvételű filmjének hőse, Vladko amolyan csehovi figura. Hajdan cirkuszi zenebohóc, akit betegsége miatti kényszerű távozása a manézs csillogó világából, az érdekes és változatos élet sűrűjéből lelkileg összeroppantott. Nagybátyja vidéki kocsmájában álmodozik az egykori szebb napokról, gramonfonlemezei és snapszos kupicái társaságában. Rezignált beletörődéssel veszi tudomásul az őt ért csapást, belefeledkezik a szomorúságba, saját tehetetlenségébe.
Nikola Korabov a lelki rezdülések, a cselekménytelenség és mozdulatlanság mögött megbúvó emberi tragédiák tolmácsolására tett kísérletet. Emlékcserepek sorjáznak egymás után, kiegészítve és szembeállítva a kisszerűségbe lehúzó provincializmus életképeivel.
Az Álmok a távoli útról című film azonban nem tudja előcsalogatni a kibicsaklott sorsok, a megfeneklett remények rajza mögül a valódi drámát. Kissé érzelgős, önsajnálkozással átitatott szomorúság lengi be a többnyire szépelgő mívességgel fotografált emlékező jeleneteket, a boldogtalanság egyhangú stációit. Bár csehovi hangulat jellemzi Nikola Korabov emlékfüzérét, de a csehovi jellemábrázolás mélységei nélkül. Elringat a film minden egyes kockájából áradó bánat, de felkavarni nem tud és hatása sem tart tovább a kijáratnál.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 55-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5338 |
