Bikácsy Gergely
Jose Luis Garci a hetvenes évek közepén sikeres és új szellemű vígjátékok forgatókönyvírójaként tűnt fel, majd maga is megpróbálkozott ügyes és ízléses vígjátékok rendezésével. Inkább ügyessége, mint ízlése nyerte el azonban jutalmát, amikor néhány éve Találkozás és búcsú című filmje először hozott Oscar-díjat a spanyol filmnek.
Salvador de Madariaga negyven évi önkéntes száműzetés után hazatérve így kezdte egyetemi előadását: „Amint a múlt órán mondottam...” A film hőse hiába Nobel-díjas spanyol író (észak-amerikai állampolgár), hazalátogatva képtelen ilyen érdekesen meghökkentő szavakra, vagy gesztusra, tettekre. Pedig nemcsak Nobel-díjas, de Gi-jón városának egykor legjobb labdarúgócsatára is! Nemcsak maga János Károly, a király hívja fel palotájából, de – a labdarúgóegyesület is ünnepli. Hiába: a jóságos mosolyú öregúr semmi eredetiséget nem sugároz, „nincs levegője”, mint egykor mondták. S hogy a csodacsatárság, a Nobel-díj, a király barátsága mellé igazán éles-feketét is keverjenek a film alkotói, elhatároztatott, hogy hősünk gyógyíthatatlan rákbeteg legyen. Őt ez sem teszi érdekessé, a filmnek viszont határozottan megártott.
Szelíden semmitmondó, jobb pillanataiban érzelmes, a rosszabbakban érzelgős film a Találkozás és búcsú. Az író végülis San Franciscóban készülődik a halálra, s emlékezik utolsó hazai látogatására. Kellemes filmet díjaztak az Oscarral.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5287 |
