Koltai Ágnes
„Mondd, Lee hol lehet?” – kérdi szomorúan egyik dalában Cseh Tamás, az igazi férfit, a bátrak bátrát keresve egy Hős nélküli korban. És a bús dallam nemcsak a hideg tekintetű Lee Van Cleefet juttatja eszünkbe, hanem a joviális John Wayne-t, a finomkodóan szép Errol Flynnt, a markáns Tyrone Powert, az elegáns Henry Fondát, a szúrós szemű Clint Eastwoodot, a cinikus Paul Newmant és a hihetetlenül csúnya Charles Bronsont is. Igazi férfiak, ellenállhatatlanok, rettenthetetlenek, reflexeik gyorsak, pisztolyuk pontos, de sohasem nevetnek felszabadultan. Fáradtak és megtörtek. Ők a filmtörténet legföldhözragadtabb hősei: piszkos a ruhájuk, csapzott a hajuk, kérges a kezük, hiábavalóak a reményeik.
Tényleg, hol lehet Lee? Emlékek és filmmúzeumok mélyén, s a feledéstől filmtörténészek mentik meg. Mert nem csupán Lee és a népes (mű)cowboy-sereg tűnt el csendesen, hanem éltetőjük is. Ma már minden westernről szóló elemzés gyászbeszéd, hosszú, kiegyensúlyozott, boldog gyermekkort, megállapodott felnőttkort és csúfos agóniát felsoroló higgadt leltár. Nem tér el ettől a szokástól az első magyar westerntörténet sem, bár a szerző kerüli a kategorikus fogalmazást, csak a műfaj tetszhaláláról beszél, fenntartva a megújulás, a szó szoros értelmében vett reneszánsz lehetőségét. Igaz, az egész könyv a műfaj szükségszerű kiüresedését bizonyítja, mégis érthető az óvatos konklúzió, végtére a művészetet nem lehet papíron megtervezni és irányítani.
Berkes Ildikó tekintélyes bibliográfiával, történeti összefoglalóval, filmjegyzékkel kiegészített westerntipológiája hatalmas külföldi szakirodalomra támaszkodik. Az anyag alapos ismeretéről árulkodik a könyv; nem is értjük a szerző túlzó szerénységét, amivel mindjárt a bevezetőben elhárítja magától az elemzése tárgyául választott műfaj pontos megnevezését: „Ami a western, mint műfaj meghatározását illeti, megfelelő elméleti felkészültség híján veszélyes lenne ilyen ingoványos talajra merészkedni”. Kíváncsi néző, aki nem egyszerűen szórakozni szeret, hanem az is érdekli, hogy miért kedvelte a nagyapja, az apja, és feltehetően miért fogja még a gyereke és az unokája is kedvelni a cowboy-történeteket, cseppet sem lehet elégedett ezzel az elhárító, a megoldást másokra bízó gesztussal. Átfogó elemzésre vállalkozó műtől ennyit el lehet várni. Szerencsére az idézetekkel nem fukarkodik a könyv, így mindenki képet kap arról, hogy mások (többek között André Bazin, Jean-Louis Rieupeyrout, Joe Hembus, Frank Getlein) hogyan vélekednek arról a filmtípusról, amely nemzedékek sorának ugyanazt jelenti: a mozit, a kalandot, a tökéletes mesét.
Adatok, nevek, évszámok tömkelege szerepel a könyvben, jelezve, hogy a western több mint modern mese – történelmi-szociológiai elemzésre méltó jelenség, nagyüzemileg előállított művészeti tucatáru, mélyen benne gyökeredzik az amerikai tudatban és társadalomban. Berkes Ildikó okosan elemzi, és aprólékosan írja le a „Vadnyugat” mítoszának keletkezését, tömegtermékké válását, bemutatja a határvidék „valódi” hőseinek életét és a róluk készült filmeket, sőt, még a történelmileg hitelesített tények és a valóságnak kikiáltott legendák közötti finom átmenetekről sem feledkezik meg. A „western egyenlő mítosz” magyarázattal azonban nem tud kitörni abból a gondolkodási csapdából, amelybe előtte már többen is beleestek. Ha igaz, hogy a western megszületésének és népszerűségének egyetlen magyarázata Amerika hőskorának, a Nyugat meghódításának máig ápolt dicsősége, akkor nem indokoltuk meg e mítosz mozgóképes változatának világméretű sikerét, de ami még ennél is fontosabb: miért a filmművészet vitte diadalra a hősiesség véres-könnyes legendáját? Az előbbire nem lehet magyarázat az, hogy a görög tragédiák is meghatározott mítoszokhoz kötődtek, mégis értjük őket, az utóbbira pedig, hogy a film tömegművészet. A western alapját képező mítoszokból táplálkoztak a filléres vadnyugati történetecskék, amelyek a századelő Amerikájában rendkívül népszerűek voltak, de sohasem jutottak volna a „Vadnyugat” határain túl, ha nem születik meg a mozgókép. Mert maga a mozi a mítosz és a legenda. A civilizáció, a technikába szerelmes modern kor új legendája, a western (a krimi, a burleszk vagy a sci-fi) csupán ennek testet öltött formája.
A western és a mítosz összekapcsolása talán André Bazinnek jutott először eszébe. Lakonikusan tömör megállapítása („a western egy mitológia és egy kifejezőeszköz találkozásából született meg”) sokakat megihletett. Legalábbis a második fele, mert a mítoszról már több könyvet is írtak. Itt az ideje, hogy a kifejezőeszközt is elemezzék.
A western felépítése és módszere híven követi azt az antológiát, amelyet hét évvel ezelőtt jelentetett meg a Filmtudományi Intézet Berkes Ildikó szerkesztésében. Mindkettő leíró, ismertető mű, antológiánál ez természetes, egy műfaj bemutatására vállalkozó kötetnél viszont kevés. A könyv nagy anyagot fog át, impozánsan tálalja a tényeket, ám itt meg is áll. Buffalo Bill, Jesse James, Kölyök Billy, Wyatt Earp, Pat Garrett eredeti és költött képmása, viselt dolgaik és ezek filmes ábrázolása, a mítosz állandó újrafogalmazása (a kezdetektől napjainkig) mintegy történelmi keretbe ágyazza a westernt, de a történet elmesélésének módjáról, magáról a filmről nem kap képet az olvasó.
A western mítosz, elért hozzánk is, belopózott a hatvanas évek városi sanzonjába, szomorkás pillanatokban Leet kerestük, s csak egy kiüresedett legendát találtunk. Akárcsak Peter Handke kisregényének, A rövid levél és a hosszú búcsúnak a hősei, akik keresztül-kasul beutazzák Amerikát, hogy megtalálják John Fordot, mert kíváncsiak a titkára. A találkozás keserű, az agg mesternek nincs titka, mindenféle színes történeteket mesél, nézi a nyári naplementét, és úgy emlékszik vissza a filmművészet hőskorára, mint lényegtelen dolgok sorára.
A western a legtartósabb mozilegenda, csábító és illékony legenda. Berkes Ildikó majdnem kézzelfogható közelségbe hozta. A legendát már értjük, a mozit nézzük, a többit pedig legfeljebb kitaláljuk.
Berkes Ildikó: A western. Gondolat, 1986.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5270 |
