Tamás Amaryllis
Jenny, ennek az angol ifjúsági filmnek a hősnője szerencsére még nem a kibontakozóban levő szexuális ellenforradalom képviselője, nem az „új szüzesség” ideológiáját, a „fehér szerelem” nyugaton egyre divatosabb programját hirdető szexmentes modellje. Ellenkezőleg: erotikus megjelenésű, Isaura-mosolyú angol diáklány, aki „előre megfontoltan” keresi Párizsban az önfeledt szerelem mediterrán melegét. Párizsban, „ahol minden megtörténhet, ahol mindent ki kell próbálni”. Jenny azonban a megtévesztő rámenősség mögött romantikára vágyódó, sőt romantikát követelő nő. A választott építészhallgatón, a férfimanökenszerű Jean-Philippe-en az udvarlás, a hódítás maradványmítoszát kéri számon egyre megátalkodottabban. Végül is az „álomszerelem” beteljesül, kicsit zűrzavarosan, kicsit kínosan. Az áhított nászéjszaka helyszínéül Nils, a bátortalan norvég évfolyamtárs (a kettes számú partnerjelölt) sebtiben kölcsönkért otthona szolgál. Érzéketlen és kegyetlen kérés, de Nils nem vár cinikus vagy cinkos magyarázatot Jenny től. Miért is várna; az önzetlenség, a türelem, a szeretet fontosságát még nem fedeztük fel újra, ennek a tradíciónak a restaurációja még odébb van.
A történet abszolút főszereplője a Jennyt vendégül látó francia Peroche família: „jószándékú”, ám elviselhetetlen korlátoltságuk a világ bármely pontján ismerős lehet, a színtelen-vágytalan lét öntelt és könyörtelen hittérítői mindenütt ugyanazt az egyen-szürke jellemet viselik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 50. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5261 |
