Havas Fanny
Az Osztrák-Magyar Monarchia délkeleti végein, a dalmát hegyek között még a bicikli is csodaszámba ment, nemhogy a vonat vagy a pokolgép. Ha a filmen nem jelennének meg szép sorjában a XX. század jellegzetes relikviái (az automobil, a mozi, a prefasiszta-anarchista terrorista, a bolsevikok elől menekülő orosz arisztokrata stb.) akár azt is gondolhatnánk – némi túlzással persze –, hogy igazi múltszázadi históriával van dolgunk, olyannyira avitt, hogy ne mondjam, elmaradott az a szellemi és tárgyi közeg, amelyben a cselekmény játszódik. De hát a Balkánon vagyunk, s erről – hála a rendező körültekintő gondoskodásának – egy pillanatra sem feledkezünk meg vetítés közben. Csodák csodája (vagy mégsem ?), Balkán ide vagy oda, már az első percektől roppant ismerősnek tetszik ez a békebelien kedélyes, olajozottan nem működő, szalonzenére andalgó, olykor pálinkagőzösen virtuskodó társadalom, amelyben még az útonállók sem úgy funkcionálnak, ahogy az jóravaló, tisztességes útonállókhoz illenék, hogy a csendőrökről már ne is beszéljünk. Ahogy esik, úgy puffan – még a golyó is. Ha nem talál, hát nem talál. Itt minden mindegy. Az igazán váratlan fordulat akkor következik be, amikor egyik pillanatról a másikra összeomlik a Monarchia és kikiáltják a királyságot, minek következtében a pandúrok és rablók között gáláns hely- és szerepcserére kerül sor. Az új felállás persze a lényegen mit sem változtat a köztük fennálló korrupt egyezség érvényben marad. A film az ismert és kedvelt amerikai, illetve olasz westernek középkelet-dél-európai, keserűen ironikusra hangszerelt parafrázisa. Mentes mindenfajta nosztalgiától és romantikától, viszont bővelkedik fanyar humorban. Hogy mégsem ragad magával, az elsősorban a lagymatag balkáni tempón múlik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 53-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5244 |
