Hegyi Gyula
Már az eredeti címben szereplő „honeysuckle” lefordítása is tanulsággal jár, az Országh László-féle szótárban a növénynév magyar megfelelőjeként ugyanis a”lonc, szulák” szavak állnak, melyek – nekem legalábbis – még az angol változatnál is idegenebbül hangzanak. Akármi is a fordítása, a texasi méhecskéket remélhetőleg frissebb mézzel szopogtatja a honeysuckle rose, mint amilyen történettel a róla elnevezett ház lakói szórakoztatják a film nézőit. A country-zene persze jó, a country-zene örök, a country-filmekben a gitár, a dal, a zenei közeg a lényeg. Country-kedvelők bizonyosan azt is megbocsátják, hogy a kísérő történet lapos, ügyetlen fordulatai jó előre kiszámíthatóak, s szentimentalizmusa még a felette engedékeny hollywoodi szabványhoz képest is bosszantó.
Az öregedő, vidéki turnék évtizedeitől barázdált arcú zenész – egy-egy pillanatban sajátosan emlékeztet egy zsoldoskatonára – persze éppúgy a sikert hajszolja, mint minden zenés karrierfilm főhőse: ahogy a film meséje is e műfaj jól bevált kliséit követi. A por, az ócska busz, az amerikai vidéki életforma néhány röpke életképe csak díszlet inkább az érzelmes típustörténethez: de innen, Texastól nagyon távol nézve még így is van benne valamicske dokumentumérték. Szerencse, hogy a film, dalaival együtt megmenekült a szinkronizálástól, így legalább marad némi szórakozásunk. Még ha a filmet Jerry Schatzberg rendezte is, egy jó country-lemezt szívesebben ajánlanék helyette.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5242 |
