Gáti Péter
E film tucatvígjátékok és a „fehér telefonos” egyenkomédiák stílusában készült, ötletei és humora semmilyen meglepetéssel nem szolgál. A történet fogaskerekeit az obligát félreértés hozza mozgásba, de ezután a szerelmi románccal is gazdagodott cselekmény már nem igényel különösebb rendezői gondoskodást. Az Itáliában élő külföldieknek olasz nyelvet sulykoló peches kisember – egy számára szerencsét hozó személycsere folytán – végre felhagyhat eddigi örömtelen munkájával. Házitanítója lesz egy hosszabb tartózkodásra Rómába érkező világhírű tizenéves lánynak, aki – céltudatos anyukája szoros felügyelete mellett – kénytelen a sztár-manökenek sanyarú rabsorsát élni. A magát neves paptanárnak kiadó férfi és a lány titkos szövetséget kötnek, és minden adandó alkalommal kijátsszák a leánynak spártai életformát diktáló mama éberségét.
A szerelemmé érő barátság nem éppen újdonságszámba menő motívumát is felhasználó történet elsősorban azért okoz csalódást, mert szolgaian másolja az ilyen zsánerű alkotások közhelyeit. A komikumnak már a film elején is el-elapadó egyedüli forrása a csetlő-botló kisember alakja, az a mindig a rövidebbet húzó, temperamentumos és jó kedélyű palimadár, akinek egyszer az életben kijön a lépés. A történet másik hősének, az ártatlan, szoborszépségű tinédzsernek a figurája viszont annyira vérszegény és kidolgozatlan, hogy a vígjáték önműködő gépezetét rendre megakasztja. Ahhoz, hogy ez a könnyed nyáresti kikapcsolódásnak szánt olasz alkotás beválthassa a forgalmazás reményeit, vagy afrikai hőségre, vagy még ennél is gyengébb filmkomédiákra lesz szükség.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5221 |
