Turcsányi Sándor
1963. november 23-a, Dallas: Rémület az Elm utcában. Ez még nem Freddy halála. Lám, nemcsak minden városban, de minden történetben van Szilfa utca. JFK után itt van nekünk OFK, az Ollókezű Freddy Krueger. Régi ismerős.
Csakhogy míg az ártatlanság elvesztése könnyen ment (az elnök fél órán belül meghalt), addig most, az ezredik numera után sem lehetünk biztosak a végkielégülésben. Hiába a kecsegtető cím, hiszen ez már vagy a hatodik nekiveselkedés, és az eddigiek is mindig azzal a reménnyel zárultak, hogy na végre, talán sikerült megszabadulnunk rémálmainktól. Aztán Freddy visszatért.
Visszatért, s most is, mint eddig valahányszor, a serdületlen ifjúságra vadászik. Számukra jelenti a legfőbb veszedelmet a vásznon és a zsöllyében is. De vannak dolgok, amiket nem lehet elég korán kezdeni, s nem kivétel ez alól az elhülyülés sem.
Kedves nézőink, kéretik nem elaludni, mert a szörny az álmokban garázdálkodik. Freddy – akárcsak alkotója – álmainkban tesz kárt. De hol vannak már a nagy álmok! Ilyen picikét, mint Freddy, egy cselédlány is tud álmodni: levágott ujjak, nehéz gyerekkor, néha egy kis Twin Peaks. Észre sem vesszük, máris ébren vagyunk, s ez sem sokkal különb.
A film utolsó tekercsét speciális szemüvegen keresztül, térhatásban élvezhetni. Dupla haszon a gyerekeknek, hisz a spéci kukkert haza lehet vinni, és lehet nézni rajta a Tutti Fruttit. Jó éjszakát, gyerekek!
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=516 |
